Este 9 után nem sokkal alvás, reggel az óra ébreszt.
Nagyon furcsa, hogy éjjel fel se ébredtem, bár az igaz, hogy már nagyon kimerültek vagyunk.
3 az 1-ben, Herci reggeli, mosdó, még egy utolsó "kávéimitáció", majd elkap az indulási láz.
Nagyon hamar kész vagyok a pakolással, 7:01-kor indulás.
A faluból emelkedőn érünk ki, majd Grábócig aszfalt lejtőn.
A faluban gyors pecsét, kiérve a faluból földút, jobbra-balra tehenek legelésznek villanypásztor mögött, beérve az erdőbe emelkedünk, majd a Haramia-forrásig hullámvasutazunk (fel-le, fel-le).
Megállunk egy gyors reggelire, vízpótlás, majd a völgyben tovább.
Egy félkört leírva (közel 2 km) az utolsó emelkedőnek nekivágunk, felérünk, megállás.
A cél már csak 10,3 km, megnyugszom, hogy biztosan elérjük a vonatot.
Innentől kezdve csigatempóban egyenesen a gerincen, a Bati-kereszt előtt egy löszvájatban lejtő.
A keresztnél felmegyünk a kilátóba, nézelődünk, nagyon csinos a körpanoráma.
Hát akkor indulás a célegyenesre fordulva.
Egy bazaltköves részen, szőlők között beérünk a városba, majd a belvárosba.
Egyre több az ember, nagyon el vagyunk szokva a tömegtől.
Kiérünk a vasútállomásra, bekerül az utolsó pecsét is a füzetbe, még másfél óra a vonat.
Sebaj, addig legalább picit rendbe szedem magunkat, átveszem az utolsó tiszta pólóm, eszünk egy pár falatot, majd befut a szerelvény.
Székesfehérvárnál átszállás, Kelenföldnél leszállás.
Bátyámék értünk jönnek kocsival, 18 óra előtt nem sokkal hazaérünk.
Nagyon-nagyon jó érzés látni a fiam három hónap után (júniusban kiment Amerikába és akkor ért haza, amikor Mi már úton voltunk), a feleségem, most már nemcsak látogatóba, édesanyámékat.
Minden a helyére került, eltölt a végtelen nyugalom.
Nagyon szép volt az elmúlt közel egy hónap, megismertem a déli tájegységeket, kultúrákat, embereket.
Hogy mit adott ez az időszak?:
 - Esős napoktól mentes túrázást
 - 562,7 km gyaloglást
 - 5 kg mínuszt
 - Mentális erősödést
 - Még nagyobb kötődést Herceggel
Egyszóval ÉLMÉNYEKET.
Köszönettel tartozom a feleségemnek, aki ismét tolerálta, hogy megint hódolok a hobbimnak, valamint tartotta egyedül, egy személyben két héten keresztül a "frontot" (Ennyit volt nélkülünk, míg Simi hazaért), Hercegnek, hogy ismét minden méteren velem volt, és nem utolsó sorban Andinak, aki e-mailben elküldte részletesen minden adott szakasz leírását, rengeteget segítve ezzel a haladásunkat.
Ezennel zárom blogomat.
Viszlát.

Tegnap este még beszélgettem a szállásadóval, nagyon szereti a vendégeket, mindenkinek “más a története”.
Felajánlotta, hogy ad kávét és cukrot, reggel se 3 az 1–bennel kelek.
Fürdés, reggeli elkészítése, kávéfőzés, vacsi, fekvés.
Éjjel 3–kor felébredek, pörög az agyam a másnapon, minél egyszerűbben vissza a Kékre.
Na jó, pihenni is kellene, majd reggel gyorsan kitalálom.
Visszaalvás, óra ébreszt 6–kor, KÁVÉ.
Bitang erősre sikerült, “felhígítom” egy 3 az 1–bennel.
Mint egy “lórugás”, totál felébredek.
Herci reggeli, mosdó, még egy “light–os” kávé, készülünk.
7:20–kor indulás, a falu központjától a kék négyzeten haladva emelkedünk.
A szarvasok még bőgnek, nagyon jó haladni az emelkedőn ilyen hangok között.
Felérve aszfalt, majd erdei útra váltunk, Apátvarasdig hallgatjuk a szarvasok nászénekét.
Pecsétnél vízszünet, tovább széles erdei úton, szintben.
Nem győzünk megállni, “milliónyi” szarvas közlekedik keresztbe az úton.
Valami csoda a látvány.
Egyszercsak véget ér a “buli”, 9 után nem sokkal elmaradnak.
Tovább széles úton, szintben, “hasítunk”, majd lejtő, szűkül az ösvény, de óvatosan, majd a tér nyílni kezd.
Egy mező mellett egyenesben, majd ereszkedünk egy löszvájatban.
A vadászháznál le kell térni az ösvényről a pecséthez, indokolatlanul messze van (plusz 1 km oda–vissza).
Oké, hogy csini a falu, de azért, NA.
Visszatérve a vadászházhoz, reggeli, közben a vadászok az éjjeli “zsákmányt” kiterítik (3 szarvas ), ilyet még nem láttam.
A falu után Andi szavaival élve: “Egyre jobban emelkedett hangulatba kerülsz”, majd a domb után lejtő.
A patak mentén sokáig, majd Mórágy előtt kemény szintemelkedés, lejtés, a Mórágyi–rögnél vízvétel, pihenő.
Tovább pecsét, majd emelkedünk a présházak közé.
Lejtőn elérjük Kismórágyot, majd....
Kemény emelkedő árnyék nélkül földúton.
Többször megállunk, Bubunak nagyon nem tetszik, jobbra gyümölcsös, balra szőlő.
Átlendülünk a dombon, végre lejtő, erdő, beérünk a szálkai tavakhoz.
Mindent összevetve ez a tájegység is szuper a széles erdei utakkal, kellemes lejtőkkel, emelkedőkkel, de az utolsó rész...
A faluban a kocsmánál frissítés, két idősebb úrral beszélgetünk.
Fél óra múlva, irány a bolt, pecsét, szállás.
Megérkezünk, lerendezzük a “piszkos” anyagiakat, megkínálnak egy sörrel, elfogadom.
Még 20 perc csacsogás, elfoglaljuk a szállást, holnapra kimosok egy pólót, kiülünk a teraszra.
Bubu ki van ütve, meg se mozdul, a frizbi se kell Neki.
A hátizsákot csak annyira szedtem szét, amennyire muszáj volt, hogy holnap reggel minél hamarabb elindulhassunk.
Szokásos, fürdés, vacsi Hercinek, majd szendvicsgyártás, vacsora (utoljára zacskós leves, készétel kombó), fekvés és holnap reggel minél hamarabb indulás.
Kockáztatunk a vadászati korlátozások miatt, de a “vonat nem vár”.

Este fürdés, vacsorára rántott hús, tejfölös–fokhagymás szósszal, hasábburi, zacskós leves.
”Elomlik Bennem”, majd fekvés.
Fél 7–re húzom az órát, előtte picivel magamtól ébredek.
3 az 1–ben, Herci reggeli, mosdó, még egy kávé, összekészülünk, indulás fél 8 után picivel (fél órát szabálytalankodunk).
Aszfalton, majd erdőben, újra aszfalton, Bubunak kibicsaklik a lába egy bokor látogatásnál.
A frász jön Rám, még van 3 nap, ki kellene bekkelni sérülés nélkül.
10 perc masszírozás, szerintem csak összeugrott az izma, mert tovább haladva a sántítás megszűnt.
Fellélegzés...
Erdei úton lejtünk tovább, majd egyszemélyes ösvényen emelkedünk, lejtünk, igazi hullámvasutazás.
Menet közben a Köves–tető kimarad, mert a “jóból is megárt a sok”... :)
Zobákpusztánál pecsét, a völgyben haladva a Hidasi–forrásnál vízvétel, reggeli, majd emelkedve irány a Cigány–hegy.
Hát?
Nem a földúton mentünk, “vagány vagyok” címszóval egy ösvényen nyílegyenesen fel a kilátóig, mire felérünk, kiköpjük a tüdőnket.
Tömeg van, két csoport is pihen, Én egyedül felmegyek a kilátóba, addig Herci lenn, kikötve liheg.
A látvány valami csodaszép, elkészülnek a kötelező "csúnyafotók" :)
Vissza a Kékre mostmár okosan a földúton, lejtésben a völgyben Kisújbányáig.
Csinos.
Tovább Óbánya felé nem győzöm kapkodni a fejem a látványtól.
Ez tényleg Magyarország egyik legszebb része.
A Ferde–vízesést sajna nem tudtam megnézni és fotózni, mert sokan voltak az ösvényen és egy kutyás pár kutyája nem igazán akart haverkodni Hercivel, inkább a biztonság mellett döntöttem, kihagyjuk, sajnáltam.
A faluban pofás házak, porták, mintha ezen a részen álomvilágban lettem volna.
Kiérve aszfalton Mecseknádasdig, megtalálom a szállást, hívom a tulajt, nem veszi fel.
Többször hívom, még mindig semmi.
Beszélek párommal, Ő se tud segíteni, tanácstalan vagyok.
Irány a falu, boltnál bevásárlás , segítséget kérek az eladóktól, ugyanazt a telefonszámot adják, amit Én is hívtam.
Van egy kiülő, megpihenünk, hogy kitalálják valamit.
”Utolsó esélyként” ismét hívom a telefonszámot, felveszi a szállásadó, kiderül a kocsiban maradt a telefonja, megnyugvás.
Jutalomként a közeli pizzériából elvitelre kérek bolognai spagettit, vissza a szállásra, elfoglal, napi rutin, a szállásadó kisfia frizbizik Bubuval, majd elvonulás.
Gyors fürdés, vacsi, fekvés, holnap reggel csalni szeretnék, mert 7–kor start a napi táv miatt.

Este kényelmesen 9 után lefekvés, majd hajnalban arra ébredek, hogy a fürdőbe, hatalmas robajjal leszakadt a tükör és összetört.
Megnézem, majd reggel kezdek vele valamit.
Visszaalvás, órát nem is állítottam be, magamtól 7 előtt ébredek.
3 az 1–ben, ki az udvarra Hercivel, ébredezés.
Csak nézem a szomszéd domboldalon a birkákat, majd Bubunak reggeli, romeltakarítás, mosdó, még egy kávé, visszaülünk a “helyünkre”.
Felébredve felhívom a szállásadót (fél 8), mondom neki, mi történt az éjjel, mondja, semmi baj, köszöni, hogy jeleztem.
Összerakom Magunkat, elkészülünk, negyed 9–kor start.
Vissza a Kékre 1km, majd megkezdjük az emelkedést.
Egyenesre váltunk, majd Jakab–helyig folyamatos emelkedő, pecsét megvan.
Pár méter tovább, Zsongor–kőnél kitérünk, Bubut nem vittem le az elkerített részre (picit fentebb kikötöttem), valami álomszép a látvány.
Minden IS a lábam előtt hever (hasonlóan a két évvel ezelőtti Zemplénben a Nagy–Péter mennykőnél), nem győzök nézelődni.
Pár perc, pár fénykép, vissza az ösvényre, Hercit összeszedve tovább.
Remete–rétig majdnem végig lejtő, de közben a Pálos–kolostorromnál is megállunk.
Egész pofás kis pihenő.
Maga az út már nem annyira csini, bazalt kavicsos, sóderes, nagyon rossz rajta haladni lejtésben.
A rétnél megálllás, reggeli.
Büdös–kútig egyszemélyes ösvény szintben, a forrásnál vízvétel (szerencsére folyik a víz), a kulcsosháznál pecsét, pihi van.
Tovább szinte végig emelkedik (de vajon hova?), végre van egy lejtő, szembe jön egy óriás schnauzer szabadon, majd a gazdája.
Félreállunk, ahogy elmennek mellettünk, az a dög nekiugrik Hercinek, próbálunk védekezni.
A gazdája leszedi Róla, mondom Neki, megkötve kéne közlekedni.
”Nem kötöm meg” a válasz.
Anyád.
Úgy látszik, az erdőben kutyával túrázás kultúrája nem mindenkinek ment át.
Szerencsére Herceg nem sérült meg, tovább lejtünk, majd újra emelkedve felérünk a Fehér–kúti kulcsosházhoz.
Ismét pihi, itatás, ivás, majd tovább Árpád–tetőre egyszemélyes ösvényen, szintben a domboldalban, erdőben.
Beérünk, szállás elfoglal, kajakérdés, mert az étterem zárva van.
A 66–os út mellett vagyunk, “a Google a barátom”, van egy másik étterem 750 méterre.
Bubut a szálláson hagyom, amíg elmegyek kajáért, hatalmas a forgalom az úton, örülök, hogy otthagytam.
Kaja megvan, vissza, majd játék, mert a szállás mögött hatalmas nyílt tér, repülhet a frizbi.
Ma este is kényelmesen készülődök, mert holnap, a vadászati korlátozások miatt szintén nem tudok korán indulni.

Este nagyon fáradt voltam, mégse tudtam elaludni korán.
Szerintem az agyam most dolgozta fel a napot, amikor “rekordot döntöttünk”.
Bezzeg éjjel.
Mint akit “agyonvertek”...
Herci is kimerült lehetett, reggelig meg se jelent, pedig máskor éjjel néha rám néz: “Minden oké a gazdival?”
Ehhez képest 7 után magamtól kelek, üdvözlöm Bubut, nagy nehezen elkészítem a 3 az 1–bent, kiülünk a teraszra.
A szállással szemben a domboldalban birkák legelésztek, nagyon ellazulós a látvány.
Herci reggeli, mosdó, majd még egy bögre kávéval visszaülök, nézem a legelészést.
Haladni kéne, de nincs kedvem, még egy húsz percet adok Magamnak.
Irány a bolt Herceg nélkül (50 méterre van), reggelit kell szerezni, mert éhes vagyok.
Mostanában mindig éhes vagyok. :)
Bevásárlás letudva a holnapi reggelivel együtt.
Visszaérve kajálok, majd kimegyünk Bubuval.
Nézem a birkákat, egyszer csak eltűnik Őfelsége, hívom, nagy nehezen előkerül.
Mint aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, odabújik, mosolygok a kis bohócon.
Irány mosni, Herci addig a kövön hűsöl.
A turistaház az Önkormányzat kezelésébe tartozik, megjelenik egy kisteherautó, fát hoznak télire.
Elcsacsogok a sofőrrel, mondja, még 3 fuvart hoznak.
Felőlem.
Folytatom a mosást, megjelenik a szállásadó, megint megszakítom a műveletet, elrendezzük a szálláspénzt, távozik, folytatás.
Végre kész, hangolódom a maradék 4 napra, közben óriási játék Herceggel.
Édesanyámék, ugyanúgy ahogy két éve az OKT–n Reziben, most is meglátogatnak, a busz fél 2 után megérkezik.
Megmutatom a szállásom ( a buszmegállótól 5 percre van), majd beszélgetünk, irány a tó környéke a barlangnál.
Egy büfénél kajálunk, majd ismét traccsparti.
Visszakisérjük Őket a buszhoz, majd Mi vissza a büféhez vacsorát szerezni.
Szerencsére ma se készétel konzerv lesz a kaja.
A szálláson elpakolom a száraz ruhát, összekészítem a hátizsákot holnapra, újra játék Herceggel, majd lazulunk.
Elkészítem a holnapi reggelim, valami kulináris élmény lesz.
Májkrém helyett Camping tömlős sajt lesz a szendvicsben.
Szerintem a májkrémet, zacskós levest és készételkonzervet egy jó darabig elfelejtem a túra után
A blog írása közben kimegyek a kiülőbe, nézem a fecskék táncát, miközben a dombok mögé lebukik a nap.
Valami álomszép látvány.
Befejezve a blogot, kényelmesen készülök a holnapi napra, majd meglátom, mikor indulunk, mert a vadászati korlátozások miatt nincs kedvem az erdőben összefutni vadászokkal.

Este 8 után lefekvés, mert olyanra készülünk, mint még soha.
Éjjel többször felébredek, jár az agyam, nagyon keveset alszom.
Az órát fél 6–ra húzom, ahogy felkel a nap,szeretnék elindulni.
Elindulunk 6:40–kor, a nap még csak kapaszkodik a dombok fölé.
Egy löszmélyedésben emelkedve felérünk a tetőre, közben megriasztunk egy szarvast, elszalad (Ilyen, amikor valaki későn megy haza a buliból).
A lovarda mellett sóderes, majd aszfaltos úton irány az erdő.
Még egy “bulizót” ijesztünk meg, nem felénk szalad, megnyugvás...
Újra sóderre váltunk, nagyon szép a “rengeteg”, hullámvasutazunk az úton, majd egy lejtőn beérünk Gálosfára.
Keresztül a falun, pecsét megvan, irány újra az erdő.
Még tegnap megnéztem, a reggeli a Szamár–domb után kell, hogy legyen, milyen jól döntöttem.
Meredeken, sőt, brutál meredeken emelkedünk, a mai taktikát követve lassan haladunk (Nem az a lényeg, hogy haladjunk, hanem, hogy odaérjünk.). 
Felérve reggeli, jó fél óra pihi.
Bubu nagyon élvezi a nyugodt tempót.
Tovább erdőben egészen Szabásig (pár házacska csak csak a település), majd lejtő.
Leérve valami iszonyat.
Minimum 1 km–en keresztül gázolunk a mocsárban (Szerintem a tegnapi eső, ami kikerült Minket, itt esett le), ráadásul a munkagépek még rosszabbá tették ma reggel az utat, majd az emelkedő ugyanilyen.
Ki látott még emelkedőn mocsarat?
Hát most Mi.
Felérve a pecsétnél (Felsőkövesd) tervezett pihi, vízvétel, 20 perc múlva tovább.
Aszfalton le a völgybe Alsókövesdig, majd emelkedve a gerincre Hollófészekig (Zselic legmagasabb pontja) szintben, széles úton.
A kilátó még mindig nincs kész, ma is dolgoztak rajta, tovább, majd tervezett megállás.
Energia és magnéziumpótlás (csoki, műzliszelet, kesudió), Herci csoki, jutifali kombó, 20 perc múlva tovább.
Abaliget vasútállomásig hullámvasút kicsiben, de a táj...
Gyönyörű.
Sajnálom, hogy a kutyás szállások miatt két nap alatt “átgázoltunk” a Zselicen, de “szerelmes lettem” bele.
Az állomáson ismét tervezett pihi, Herci kezd kidőlni, áttervezés.
Majdnem ezer méter szintemelkedés van Mögöttünk és még lenne 200, inkább aszfalton megyünk be a faluba.
5 km vár, de legalább “egyenes”, haladjunk.
A falutól kb másfél km–re megáll Mellettünk egy autó, cukik voltak, bevittek Minket.
A pecsét melletti büfénél MEGÁLLÁS.
Frissítünk, pihenünk, majd egy óra múlva irány a szállás.
Lecuccol, Herci rendbetesz, kipakol, pihi van.
Majdnem 42 (Igen, NEGYVENKETTŐ) km–et jöttünk, nagyon–nagyon fáradtak vagyunk.
A blog írása közben kimentem egy kicsit az udvarra, Bubu mit csinál?
Hozza a frizbit.
Na, ma ezt biztosan nem.
Már csak fürdés, vacsi, fekvés.
A holnap várhat, pihinap van.

Este fürdés után megérkeztek a szállásadók, kértem vízmelegítőt a leveshez, előkészítem a párom által hozott fasírtot rizi–bizivel, megjelenik Ágnes asszony egy tányér tarhonyás étellel.Ezt főzték ma a baráti talállkozón.
Tök cuki volt, nagyon jólesett.
A fasírt jön velem holnap, a rizs jó lesz a kacsáknak.
Vacsi után (nagyon finom volt: gomba, hús, tarhonya) mosogatás, elvonulás, fekvés.
Éjjel felébredek 4 után, majd pici szundi múlva ébresztő.
Tegnap este lefőztem még egy adag kávét, könnyű az ébredés, majd Herci reggeli, mosdó, még egy kávé, 7 után picivel start, jóval könnyebb hátizsákkal.
Aszfalton hagyjuk el a falut emelkedve, majd földút után be az erdőbe.
Mindenféle nesz, csörtetés, gallytörés, közlekednek a vadak.
Patcára már ismét aszfalton érünk be, tovább Katica–tanyánál az emelkedő tetején földútra, majd megint erdőre váltunk.
Lejtős rész, aszfalt, beérünk Szilvásszenmártonba.
Zselickisfaludig tovább aszfalton, majd emelkedőn beérünk az erdőbe.
Igazán csinos a “Millenniumi emlékhársas” rész, kiérünk aszfaltra, majd egy letérővel a Zselici Csillagparkba.
A kilátó tövében reggeli, felmenni sajnos nem tudtam, mert nagyon sokan voltak, Bubut nem lehetett sehova kikötni, felvinni nem szeretttem volna, mert tériszonyos.
Csak a látvány miatt nem kínzom szegényt.
Fél óra szuszogás után vissza a Kékre aszfalton a Ropoly–Völgyi horgásztóig lejtünk.
Vízvétel a maradék távra, földúton tovább, majd aszfalt, emelkedő (elég szépen), a jelzés, egyszemélyes ösvényen bevisz az erdőbe még mindig emelkedve.
Felérve, egyenesbe váltunk széles úton, nagyon hosszan, majd egy jobbos kanyar után egészen a völgyig ereszkedünk.
A jelzés bevisz a dzsindzsába, de szerencsére 1 méter szélesen le van kaszálva, de így se kellemes.
Kiérve kemény emelkedés a Kecske–hátra, majd a gerincen tovább csak azért, hogy egy másfél km után a lejtőn keresztül kiérve egy mezőre, majd egy bicikliúton beérjünk Simonfára.
Valami hasonlót vártam a Zselictől, megkaptam, nagyon tetszik.
A falu másik végében van a szállás és pecsét, megérkezünk, a turistaház gondnoka az ablakból integet, amikor telefonálok.
”Tárlavezetést tart”, aranyos volt, beszerezte, amire szükségem van (merthogy vasárnap lévén nincs nyitva bolt), elintézzük a “piszkos anyagiakat”.
Van Vele két másik hölgy, segítenek Neki a turistaházat rendbetenni, mert nemrég egy vándortábor szállt meg itt, amíg becuccolok, addigra elkészülnek, egy kis traccspartira kiülünk a lépcsőre.
Beszélgetünk, közben “szilvalekvárt főzünk”, nagyon jól érezzük Magunkat Bubuval, merthogy Ő vele is frizbiznek a hölgyek.
Ők távoznak, Mi játszunk és lazulunk, majd a HOLNAPRA készülve nagyon korán, mindent IS elintézve lefekvés minél hamarabb.

Este nem is néztem mikor feküdtünk le, éjjel egyszer ébredek, majd reggel 7 előtt egy picivel, felkelünk.
Tegnap a szállásadó este áthozta a kávéfőzőt, kávét, reggel így főzött kávé mellett ébredezünk a kerti kiülőben.
Ellátom Bubut, majd mosdó és még egy kávéval vissza beszélgetni a teraszra.
9 előtt indulás a boltba Herci nélkül, bevásárlás reggelihez, valamint holnapra, majd vissza csak azért, hogy elpakolás után megnézzük a skanzent.
Nagyon tetszik a sok régi ház berendezve, feleségemnek nemkülönben. (Kaptunk egy kis ízelítőt a múltból.)
Vissza a szállásra, amíg Ő reggelizik, addig Én megborotválkozom, majd elkezdtem kiszelektálni a felszerelésemből azt, amire a hátralevő napokban nincs szükségem (ennyivel is könnyebb cuccal megyünk a végéig), átpakoljuk az Ő hátizsákjába hogy hazavigye, kész, még van egy pici idő a buszig, beszélgetünk a teraszon.
Kikísérjük Herceggel, megérkezik a busz, búcsúzunk, busz elmegy, Mi, mostmár kettesben vissza a szállásra.
Én is kajálok, szállásadó pár elmegy autóval, miénk az egész délután.
Mosogatás után “kiköltözök” a teraszra, Herci mindenhova jön velem, felhívom a maradék táv szállásait, (úgy néz ki, mindenhol rendben vagyunk) elemzem, átnézem a következő napok távjait (vízvételi lehetőség, szintemelkedés, vadászat miatti korlátozások), elmegy az idő.
Bubuval szándékosan nem frizbiztem ma, kell az erő a maradék részre, ami a “legkeményebb szintben” az RP–DDK–n.
”Próbapakolás” a hátizsákba, hogy praktikusabb, pici átrendezés, szerintem kész.
Legalább 3 kg–mal könnyebb a motyó (Nem tudom, csak tippelem, mérlegen nincs. :) )
Megyünk a faluban egy “átmozgató kört”, vissza, Forma–1 időmérőt nézek, addig Herceg itt alszik mellettem a fűben.
A nap hátralevő része így megy, majd korai fürdés, vacsi, alvás, reggel 7–kor start.

Vacsi után még kiültem az ajtó elé, hallgatom a szarvasok bőgését sötétedésig.
Lefekvés, Herci is kimerült, éjjel egyszer ébredek, majd óracsörgés előtt felkelek.
Tegnap találtam egy kávéfőzőt és kávét a szekrényben, végre ÚJRA főzött kávéval kelhetek.
Igaz, cukor nem volt, de ilyen helyzetben ez elenyésző.
Sokkal hamarabb magamhoz térek, Herci reggeli, mosdó, még egy kávé, pikk–pakk összerakom a cuccom, megjelenik a szállásadó a kulcsért.
Indulás 13 (igen, TIZENHÁROM) fokban, majdhogynem fázom.
Vissza a KÉK–re 3 km aszfalt, Újvárfalván sem divat becsukni a kaput, ha kutya van a háznál.
Pecsétnél itatás, tovább Somogysárd felé, aszfalton.
A boltban vettem üdítőt, itt szerettem volna reggelizni, viszont itt is rengeteg nyitott kapu volt, a kutyák acsarkodtak, (Örülök az ultrahangos kutyariasztónak) ezért elhalasztjuk Kaposmérőig.
A falu után a kukoricás mellett, majd erdőben haladunk, majd szántóföldön érünk be a faluba.
Egy forgalmas főúton kell a körforgónál átkelni, rövidre fogom Bubut, nem tetszik Neki, de a biztonság az első.
Végre járda, egy jobbos kanyar után a tájékoztató táblánál, ahol a pecsét van, megállás.
Gáz a helyzet, azt hittem tudok vizet vételezni valahol, nem sikerül (Van fejenként 1 dl víz), érdekes lesz a hátralevő rész.
Kiérve egy halastó mellett reggeli, a két szendvics mellé elfogy a víz, irány Kaposdada.
Beérve embert se látok a házaknál, majd egy udvarban meglátok egy biciklit, elkezdek kiabálni (Jó napot!), egyszer csak kijön egy ember.
Mondom, mi a sztori, tök jó fej, segít.
A maradék 6 km megoldva vízügyileg.
Kemény kaptató pár száz méteren keresztül, felérünk, a szántóföldön egy fa árnyékában megállunk frissíteni.
Minden víz elfogy ismét, de már csak pár km.
Beérünk a faluba, a pecsét a kocsmánál van, megállás.
Legalább fél óra szuszogás, frissítünk, elkezdünk beszélgetni egy idős bácsival.
Nemsokára az öregúr távozik, előtte bemutatkozik, kiderül, övé a kocsma, dohánybolt és étterem, ami egymás mellett van.
Meglepődöm, aranyos volt.
Indulás a szállásra, elfoglaljuk, beszélgetek a szállásadóval, megkínál kávéval, eltelik az idő.
A feleségem telefonál, nemsokára megérkezik a busszal.
Végre 18 nap után találkoztunk újra, nagyon boldog vagyok.
A szállásadó felajánlja, kimossa a ruhámat géppel, erről is levan a gond, annál többet lehetek a párommal.
Elsétálunk hármasban a boltba, az étterembe elvitelre rendelünk, amíg elkészül, a teraszon iszunk egy sört, addig a tulaj (idős bácsi) unokája játszik Bubuval.
Nagyon jól érzem magam, a feleségem szintén boldog, mindketten feltöltődünk a maradék egy hétre.
Holnap sajna délelőtt visszaindul, de az itt töltött idő új erővel tölt el a hátralevő távra.
Holnap pihinap, nem órára kelünk, alig várom, nagyon fáradt vagyok.

Este viszonylag későn fekszem (9 után), reggel is csak 7–re húzom az órát, rővid a következő szakasz (18 km) és ahogy tegnap említettem, nem kell aggódni a bolt miatt.
Hajnalban egyszer ébredek, Bubu sehol, hívom, nagy nehezen előkerül.
A ház másik végében volt, hűsölt a kövön.
7 előtt nem sokkal ébredek, esik az eső.
Nézem az “okost”, 9 után eláll, akkor még bőven ráérünk.
Van kávéfőző, kávé a szálláson, ma nem is 3 az 1–bent iszom ébresztőnek.
Nagyon kényelmesen összepakolok, megreggelizek (ennyivel is kevesebb súlyt viszek Magammal), fél 10 körül eláll az eső.
Hát akkor gyerünk.
Kiérve a faluból erdei úton, majd a régi mesztegnyői kisvasút mentén haladunk ösvényen.
Vizes az eső miatt, de nem zavar.
A Búsvári–tó mellett térdig érő gaz (de lagalább nem szeder és csalán), cipőm, nadrágom átázik, egyszer csak kiérünk.
Megállás, itatás, ivás, “nem sietünk sehova”.
Széles, homokos úton, nyílegyenesen sétálunk tovább, Hercinek is jobban tetszik, egyszer csak elkezd játszani.
Belátható az erdő, elengedem, rohangál, ugrál körülöttem, “kis bohóc”.
Megnyugvás után visszakötöm, megyünk tovább.
A csendben, amit szinte “harapni lehet”, észreveszek egy nőstény vaddisznót közvetlenül az út mellett aludt.
Kb. 1 méterre volt Tőlem, Hercegnek fel se tűnt.
Ha akartam volna, simán megsimogatom.
Békén hagyjuk, osonunk tovább még mindig a kisvasút mellett.
A “végállomásnál” elkanyarodunk jobbra, újra nyíl egyenes kilómétereken keresztül.
Reggel beszéltem az eső alatt a szállásadóval, mondja: “A kéktúrázók, akik itt szállnak meg, letérnek az ösvényről, egy rövidebb úton jönnek a szállásra.”
Megnéztem az applikációt, tényleg van egy jóval rövidebb út, hát akkor azon megyünk, kikerülve a sok aszfaltot.
Jelzetlen utakon, de egyértelműen haladunk, majd beérünk a pihenőnkhöz vezető útra.
Holnap ez miatt plusz 3 km vissza a Kékre, de hát ez van.
Felhívom a hölgyet, kiderül, pont a kulcsosháznál álltam meg telefonálni, nemsokára elfoglaljuk a helyünket.
Még a múlt heti pihinapon felhívtam Őt, akkor mondta, egyeztessek a boltos nénivel a faluban a bevásárlás miatt, megadta a telefonszámot.
Fel is hívtam, beszerezte, amire szükségem volt, de készétel konzerv helyett azt mondta: “Inkább főzök én Magának egy finom lecsót”.
És tényleg.
Akkora adag vár a hűtőben, lehet, meg se tudom enni.
Nagyon aranyosak és segítőkészen ezen a vidéken az emberek.
Lecuccolok, hatalmas az udvar, ráadásul körbe van kerítve, előkerül a játékszer.
Óriási rohangálás veszi kezdetét, Bubu egyszer csak kidől. (Úgy tűnik, sikerült kifárasztanom. :) ).
Amíg írom a blogot, pihen, de az előbb már nézett, “Gazdi, folytatjuk?”.
Hát lehet Neki ellenállni?
Oké, megyünk, majd lassan fürdés, vacsi, fekvés, 6–kor kelés, mert holnap a plusz 3–mal, közel 30 km vár, viszont pihinap és közel 3 hét után látom a feleségem. (Meglátogat. :) )