Este nagyon fáradt voltam, mégse tudtam elaludni korán.
Szerintem az agyam most dolgozta fel a napot, amikor “rekordot döntöttünk”.
Bezzeg éjjel.
Mint akit “agyonvertek”...
Herci is kimerült lehetett, reggelig meg se jelent, pedig máskor éjjel néha rám néz: “Minden oké a gazdival?”
Ehhez képest 7 után magamtól kelek, üdvözlöm Bubut, nagy nehezen elkészítem a 3 az 1–bent, kiülünk a teraszra.
A szállással szemben a domboldalban birkák legelésztek, nagyon ellazulós a látvány.
Herci reggeli, mosdó, majd még egy bögre kávéval visszaülök, nézem a legelészést.
Haladni kéne, de nincs kedvem, még egy húsz percet adok Magamnak.
Irány a bolt Herceg nélkül (50 méterre van), reggelit kell szerezni, mert éhes vagyok.
Mostanában mindig éhes vagyok. :)
Bevásárlás letudva a holnapi reggelivel együtt.
Visszaérve kajálok, majd kimegyünk Bubuval.
Nézem a birkákat, egyszer csak eltűnik Őfelsége, hívom, nagy nehezen előkerül.
Mint aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, odabújik, mosolygok a kis bohócon.
Irány mosni, Herci addig a kövön hűsöl.
A turistaház az Önkormányzat kezelésébe tartozik, megjelenik egy kisteherautó, fát hoznak télire.
Elcsacsogok a sofőrrel, mondja, még 3 fuvart hoznak.
Felőlem.
Folytatom a mosást, megjelenik a szállásadó, megint megszakítom a műveletet, elrendezzük a szálláspénzt, távozik, folytatás.
Végre kész, hangolódom a maradék 4 napra, közben óriási játék Herceggel.
Édesanyámék, ugyanúgy ahogy két éve az OKT–n Reziben, most is meglátogatnak, a busz fél 2 után megérkezik.
Megmutatom a szállásom ( a buszmegállótól 5 percre van), majd beszélgetünk, irány a tó környéke a barlangnál.
Egy büfénél kajálunk, majd ismét traccsparti.
Visszakisérjük Őket a buszhoz, majd Mi vissza a büféhez vacsorát szerezni.
Szerencsére ma se készétel konzerv lesz a kaja.
A szálláson elpakolom a száraz ruhát, összekészítem a hátizsákot holnapra, újra játék Herceggel, majd lazulunk.
Elkészítem a holnapi reggelim, valami kulináris élmény lesz.
Májkrém helyett Camping tömlős sajt lesz a szendvicsben.
Szerintem a májkrémet, zacskós levest és készételkonzervet egy jó darabig elfelejtem a túra után
A blog írása közben kimegyek a kiülőbe, nézem a fecskék táncát, miközben a dombok mögé lebukik a nap.
Valami álomszép látvány.
Befejezve a blogot, kényelmesen készülök a holnapi napra, majd meglátom, mikor indulunk, mert a vadászati korlátozások miatt nincs kedvem az erdőben összefutni vadászokkal.