Este viszonylag későn fekszem (9 után), reggel is csak 7–re húzom az órát, rővid a következő szakasz (18 km) és ahogy tegnap említettem, nem kell aggódni a bolt miatt.
Hajnalban egyszer ébredek, Bubu sehol, hívom, nagy nehezen előkerül.
A ház másik végében volt, hűsölt a kövön.
7 előtt nem sokkal ébredek, esik az eső.
Nézem az “okost”, 9 után eláll, akkor még bőven ráérünk.
Van kávéfőző, kávé a szálláson, ma nem is 3 az 1–bent iszom ébresztőnek.
Nagyon kényelmesen összepakolok, megreggelizek (ennyivel is kevesebb súlyt viszek Magammal), fél 10 körül eláll az eső.
Hát akkor gyerünk.
Kiérve a faluból erdei úton, majd a régi mesztegnyői kisvasút mentén haladunk ösvényen.
Vizes az eső miatt, de nem zavar.
A Búsvári–tó mellett térdig érő gaz (de lagalább nem szeder és csalán), cipőm, nadrágom átázik, egyszer csak kiérünk.
Megállás, itatás, ivás, “nem sietünk sehova”.
Széles, homokos úton, nyílegyenesen sétálunk tovább, Hercinek is jobban tetszik, egyszer csak elkezd játszani.
Belátható az erdő, elengedem, rohangál, ugrál körülöttem, “kis bohóc”.
Megnyugvás után visszakötöm, megyünk tovább.
A csendben, amit szinte “harapni lehet”, észreveszek egy nőstény vaddisznót közvetlenül az út mellett aludt.
Kb. 1 méterre volt Tőlem, Hercegnek fel se tűnt.
Ha akartam volna, simán megsimogatom.
Békén hagyjuk, osonunk tovább még mindig a kisvasút mellett.
A “végállomásnál” elkanyarodunk jobbra, újra nyíl egyenes kilómétereken keresztül.
Reggel beszéltem az eső alatt a szállásadóval, mondja: “A kéktúrázók, akik itt szállnak meg, letérnek az ösvényről, egy rövidebb úton jönnek a szállásra.”
Megnéztem az applikációt, tényleg van egy jóval rövidebb út, hát akkor azon megyünk, kikerülve a sok aszfaltot.
Jelzetlen utakon, de egyértelműen haladunk, majd beérünk a pihenőnkhöz vezető útra.
Holnap ez miatt plusz 3 km vissza a Kékre, de hát ez van.
Felhívom a hölgyet, kiderül, pont a kulcsosháznál álltam meg telefonálni, nemsokára elfoglaljuk a helyünket.
Még a múlt heti pihinapon felhívtam Őt, akkor mondta, egyeztessek a boltos nénivel a faluban a bevásárlás miatt, megadta a telefonszámot.
Fel is hívtam, beszerezte, amire szükségem volt, de készétel konzerv helyett azt mondta: “Inkább főzök én Magának egy finom lecsót”.
És tényleg.
Akkora adag vár a hűtőben, lehet, meg se tudom enni.
Nagyon aranyosak és segítőkészen ezen a vidéken az emberek.
Lecuccolok, hatalmas az udvar, ráadásul körbe van kerítve, előkerül a játékszer.
Óriási rohangálás veszi kezdetét, Bubu egyszer csak kidől. (Úgy tűnik, sikerült kifárasztanom. :) ).
Amíg írom a blogot, pihen, de az előbb már nézett, “Gazdi, folytatjuk?”.
Hát lehet Neki ellenállni?
Oké, megyünk, majd lassan fürdés, vacsi, fekvés, 6–kor kelés, mert holnap a plusz 3–mal, közel 30 km vár, viszont pihinap és közel 3 hét után látom a feleségem. (Meglátogat. :) )