Tegnap este 9 után fekvés, reggel 7 előtt nem sokkal ébredés.
A szállásadónak van egy labradorja, tegnap este be volt zárva, a reggeli kávéval leviszem Bubut az udvarra elvégezni a szükségletek, szerencsére nincs kiengedve az eb.
Kávé után kényelmesen készülődök, fél 9–kor szól a tulaj, indulhatunk?
Kocsival átvisz Kisvidre, a buszmegállónál összerakom Magunkat, indulás.
A tegnap esti felhőszakadás nyomai szépen kivehetőek, kerülgetjük a pocsolyákat erdei úton, haladunk, MAJD:
Szűkül az ösvény, egyszemélyesre vált, majd embermagasságú dzsindzsa, ráadásul néhol konkrétan bokáig gázolok a vízben.
Kikerülni nem lehet, ez megy legalább 500 méteren keresztül.
Nagynehezen átverekedjük magunkat, kiérve Herci tiszta víz és bogáncs, Én nem különben, megálllunk, hogy a szőrét valamennyire kitisztítsam.
Akkor veszem észre, a szeder miatt olyan a karom, mintha “macskafalkával” törölköztem volna.
Vérzik több helyen is.
Nagyszakácsi első utcáján megállunk, elsősegély csomag elő, sebek lekezelnek, pihizünk, itatás, szuszogás.
Egy pici aszfalton, majd erdei úton tovább, hogy az előző etap ismétlődjön annyi különbséggel, hogy most csak combig ér a szeder és csalán, viszont a víz mélyebb, boka fölé ér.
Mintha párhuzam lenne a falu előtti résszel, ez is kb. 500 méter. (Ez nem instagrammra való szakasz... :). )
Végre széles földútra váltunk, a tegnap esti eső miatt járhatatlan “lenne”, de a szélén egy méteres sávban füves, tudunk haladni.
Nyíl egyenesen nagyon hosszan, picit hullámozva (fel, le, fel, le), majd egy jobbossal ráfordulva a célegyenesre beérünk Mesztegnyőre.
A pecsét a kocsmánál van, a pultos, finoman szólva is meghökkent a kinézetünkön, pecsételek, “csúcssör”.
Felhívom a szállásadót, a szállás két házzal van arrébb, elfoglaljuk.
Hercit rendbeteszem (kikefélem a szőrét, átmasszírozom), kaját kap, merthogy a kocsikázás miatt nem kapott reggelit, nehogy baj legyen.
Amíg Ő lazul, addig kimosok.
Utána irány a bolt egyedül (nincs is ellenére), visszaérve kimegyünk az udvarra “őrizni” a száradó ruhát. :)
ÓRIÁSI játék, repül a frizbi, boldogság van.
Az elmúlt két napban nem játszottunk, végre előkerülhetett a “cumi”, folyamatosan vigyorog.
A délután nagy része így telik, a ruha szárad, majd hűlni kezd az idő.
Furcsa az előbbi napokhoz képest.
Jól esik bejönni a nappaliba.
Még egy kis “telefonbuzizás”, fürdés,vacsi, fekvés, majd holnap irány Újvárfalva, de csak 7–kor kelek, mert nem kell sietni, a szállásadó elintézte Nekünk a bevásárlást.
Utána olvastam, holnap is hasonló körülmények várnak, mint ma, majd meglátjuk.

Este, 9 után, vagy előtt, már nem is tudom, lefekvés, még félálomban hallom, hogy dörög az ég.
Reggel óra előtt kelek (5:50), 3 az 1–ben, látom a teraszról, minden tiszta víz.
Jó kis eső lehetett éjjel, az ég még most is felhős.
Cuccolunk, 7:20–kor start egész kellemes hűvösben.
Galambokig bicikliúton, majd Zalakomárig aszfalt.
Ahogy Andi írta, “ A ló fehér, csak a herceg nem.”
Hát Én fehér lovat se láttam, ettől függetlenül semmi probléma nem volt, igaz, csak a pecsétnél álltunk meg. Aztán tovább aszfalton Ormándpuszta felé, ahol egy nyitott kerítés mögött acsarkodik egy kutya, de szerencsére ismeri a “kapuszabályt”.
Somogysimonyi nagyon pici, két embert ha láttunk, akkor sokat mondok.
Beérve Nemesvidre a pecsétnél reggeli, pecsét, fél óra szünet, megjelenik a szomszéd házból egy nyugdíjas házaspár, beszélgetünk egy kicsit, Ők távoznak, Mi is szedelődzködünk, hajrá.
A faluban a KÉK végre letér az aszfaltról, erdőn keresztül érünk Kisvidre.
A szállásunk Marcaliban van, a busz 12:44–kor indul, még csak 11:38, várakozunk, kíváncsiságból elkezdtem lájkolni az autókat (stoppolok), meglepetésemre megáll egy kisbusz.Bevisznek Minket a városba, kiderül, Ők is Kéktúráznak, igaz, össze–vissza, de gyűjtik a pecséteket.
Elbúcsúzva megkeresem, majd elfoglalom a szállásunkat, szuszogás, mert kezd nagyon meleg lenni, éget a nap, valami készülődik.
Elindulok meglátogatni a kollégákat, több, mint 2 km aszfalt (még kell a fájdalom), majd vissza a szállásra.
Borzasztóan izzadok, Bubu is sokkal jobban szenved, mint egész nap bármikor, de visszaérünk.
Sajnos, (vagy mégsem?), az udvar “zsebkendőnyi”, frizbi elmarad.
Nézelődök a neten, találok a közelben egy hamburgerezőt, ma se készétel konzervet vacsizok.
Elindulunk, nagyon csúnya az ég.
Odaérve rendelünk elvitelre, bízunk a gyors kiszolgálásban.
Elkezd esni csendesen, megkapjuk a rendelést, irány a szállás.
Épphogy visszaérünk, leszakad az ég, ömlik, mintha muszáj lenne. (Ezt hívják légzuhatagnak?)
Beszélgettem a szállásadóval, holnap visszavisz Minket autóval Kisvidre, tök jó fej.
Reggel 6 helyett ráérünk 7–kor kelni, már alig várom a plusz egy óra alvást. :)

Tegnap este rekord korán, 8 után pár perccel lefekvés.
Éjjel felébredek, elkezd pörögni az agyam, nem lesz jó a holnapi nap, valamit ki kell találni.
(A következő szálláson nincs víz, nincs áram, viszont másnap Marcaliba busszal kell mennünk a szállásra, ráadásul esőt mond, esélyes lenne a saras ruha, ami a buszon annyira nem szerencsés, Nemesvidről busz csak 12:44–kor, vagy 17:12–kor van, viszont mosnom is kell Marcaliban, tovább kell mennem a tervezettnél 7 km–mel, hogy a hamarabbi busszal tudjunk menni.)
Eldöntöttem, így teszek, szállás ügyben improvizálok (Majd ha odaérünk, akkor aggódjunk) visszaalszom.
Reggel szokásos 6–kor ébresztő, kelés, egyész jól összeszedtük Magunkat a tegnapi nap után, indulás 7:06–kor.
Indulás után felhívom a szállásadót, elmondom a gondom, hogy nem ott szeretnék megszállni, megérti (érdekes).
Zsigárdmajorig sóderen, kényelmesen, fúj a szél, valami tök király érzés.(Reméljük, ma nem lesz olyan meleg.)
Palinra beérve aszfalt, pecsételés, majd földúton emelkedünk.
Förhénchegyre felérve újra aszfalt, a présházak között vezet az út.
Csinos.
Erdőre váltunk egész szépen, majd a végén Tukora–tetőig aszfalt.
Egy jobbossal földút Nagybakónakig, a kerekes–kútnál vízvétel, pihenés.
Tovább földúton emelkedve, erdős rész lejtővel, alján dzsindzsa, majd az emelkedés egy vájatban igazi küzdelem.
Felérünk, a kulcsosházhoz 400 méter letérő a pecsétért, szembesülök, milyen lett volna a mai szállásom.
Háát.
Jó ötlet volt az áttervezés. (Romos épület, néhány ablak kitörve, víz, villany nincs, ja és ezért kértek volna 6000 Ft–ot).
Most már értem a szállásadó megértését.
Azért megreggelizünk, majd még 7 km Zalakaros.
Lejtünk erdei szekérúton Zalaújlak határáig, majd egy pihenő után szinte síkon beérünk a kilátóhoz.
Ismét pihi, pecsét, fel a kilátóba Bubu nélkül (tériszonyos), “kötelező fényképek megvannak, távolban, homályosan a Badacsony látszik”, irány a falu.
A cukrászdánál megállás, kutyabarát, van egy másik eb is, egész jól kijönnek Herceggel.
Na, akkor, keressünk szállást, boltot, ATM–et, szépen sorba sikerül.
Igaz, hogy több, mint 32 km–t mentünk ma, de mégse volt olyan megterhelő, mint tegnap a 27, tuti a meleg hiánya miatt.
A szálláson a hölgy felajánlja, hogy kimossa a koszos ruhákat, holnap Marcaliban ennyivel többet tudok nézelődni.
Éjjelre viharokat jósol, örülök, hogy nem Öröm–hegyen a kulcsosházban pihenünk.
A tegnapihoz képest sokkal kevésvé volt megterhelő a mai nap, de azért jól fog esni a korai fekvés.

Este időben fekvés, reggel 6–kor kelés, készülünk, hogy minél hamarabb induljunk, mert brutál meleget mondanak.
7:20–kor start aszfalton, egész jó a tempó, hamar beérünk Kistolmácsra.
A pecsétnél reggeli, a büfé még nincs nyitva, jön egy család kisgyerekkel, a nő konkrétan nekiáll hisztizni, hogy miért nincs még nyitva vasárnap reggel fél 9–kor.
Mert ez ilyen vidék.
Apuka próbálja nyugtatni a hölgyet, majd beletörődik, hogy esélytelen.
A cipőmben a zokni elcsúszott, leveszem a cipőt, megigazítom.
Mi se hallgatjuk sokáig a hisztit, indulunk.
A faluból kiérve emelkedőn víkendházak közé érünk, majd erdőbe, így érünk be Borsfára.
Aszfalton átvágunk a falun, majd a határban a földúton emelkedni kezdünk.
Felérünk, erdős rész következik lejtővel fűszerezve, majd Valkonya.
Andi írta, hogy most jön a 7 domb, ami csisszes, töltekezzünk fel vízzel, mert hosszú lesz.
Pecsét a Rockenbauer Pál turistaháznál, majd vízkeresés, visszább a falu felé.
A pékkuckónál meglátok egy kerti csapot, a lakók kinn ülnek, megkérdezem, megtölthetem–e a kulacsokat.
Persze a válasz, töltés, ivás, indulás.
Kiérve az erdőbe bele futunk 4 szarvasba, nagyon szépek, ahogy eltűnnek a sűrűben.
Izzasztó emelkedő, felérünk, szusszanás, tovább.
Lejtő, majd kiérünk aszfaltra csak azért, hogy kb. 400 méter múlva kezdődjön a “buli”.
Obornakig úgy tudnám jellemezni ezt a szakaszt: “Még a Bükkben sem izzadtan ennyit.”
Fel, le, fel, le, nagyon sokszor meg kell állni, rengeteg a szúnyog, brutál meleg van.
Ráadásul van egy emelkedős rész, ember magasságú mogyoróbokrokkal, kb. 100 méter, alig várom, hogy keresztül jussunk rajta.
A faluba aszfalton érkezünk, vizünk majdnem elfogyott (2,5 literrel indultunk neki ennek a 12 km–nek), még van hátra Homokkomáromig több, mint 3 km.
Erdei úton újabb emelkedő, Herci nagyon lassú, megállás.
Eddig csak leült pihenni, most konkrétan az oldalára fekszik, csak szuszog.(Szerintem a hőguta határán van)
Leülök mellé, beszélek hozzá, a maradék kb. 1 deci vízzel megmosom a buksiját.
Negyed óra múlva nagyon lassan indulunk, folyamatosan beszélek Neki, iszonyatosan szenved.
Homokkomáromba még két “domb”, szerintem az utolsó 1 km–t, 1 óra alatt tesszük meg.
Beérve a kolostorhoz (pecsételőpont) MINDEN VAN.
Árnyék, vízvételi lehetőség, IDEÉRTÜNK.
Eldöntöm, nem érdekel mikor indulunk tovább, pedig vár Ránk még 4 km aszfalt, szántóföld árnyék nélkül.
Legalább 8 kulacs vízben megfürdetem, itatom, hűsöl.
Pihenünk az árnyékban, csörög a telefon.
A szállásadó felhívott, merre járunk.
Elmondom Neki és azt is, mi a helyzet, felajánlja eljön Értünk kocsival, ne kelljen tovább mennünk.
Hálásan elfogadom, negyed óra múlva megérkezik a hölgy.
Beülve az autóba indulás, nézem végig merre kellett volna jönnünk, egyre hálásabb vagyok (Árnyék nélkül aszfalt, majd földút, 34 fokot mutat a telefon).
Megmentett minket a fuvar, Nálam (És tuti Bubunál is ) a NAP EMBERE: Lábecz Zsuzsanna. (Zsigárdi Erdei lak)
Óriási köszönet és hála.
Az nem elég, hogy vasárnap lévén nincs nyitva semmi és bevásárolt, de hogy “megmentett” Minket, az valami bődületes.
Odaérve a szállásra becuccolunk, Zsuzsa elmegy, Herceg minimum 1 órát csak fekszik a hideg kövön.
Miután magához tér, kikefélem a szőrét, átmasszírozom, “kezd alakulni”.
Visszafekszik a hűs kőre, még frizbi se kell, tényleg megviselte ez a szakasz.
Engem is iszonyatosan kiszívott a mai nap, már csak fürdés, kaja, fekvés.
Remélem, a holnapi nap egyszerűbb lesz (Bár az csak 20 km, a mai 27–hez képest és nem lesz ennyire meleg).

Este hamar ágyba kerültem, nagyon fáradt voltam.
Hajnalban egyszer ébredtem, látom világosodik, előkeresem a szemfedőt.
Bubu meg se moccan, Őt is kiszívta a meleg.
Fél 8–kor ébredek, “basszus, elkésünk”, de aztán leesik, hogy ma pihinap van.
Jó érzéssel, kényelmesen felmegyek a konyhába kávézni (3 az 1–ben), majd visszatérve kitalálom, reggelizni péksütit szeretnék, irány a bolt.
Hercit a szobában hagyom, nincs is ellenére, hamar megjárom, reggelire barackos Fornetti, virslivel.
A tegnap délután kimosott ruha szárad a tűző napon, délután elpakolható.
Közben beszélek megint a párommal (merthogy reggel is csacsogtunk).
Majd felhívogatom a következő etap szállásait, hogy oké–e a foglalás, mindenhol rendben vagyunk.
Átnézem a következő napok távját, jön a lehűlés, mikor, mire kell figyelni.
Ruha beszárad, elpakolom, a felszerelésem majdnem indulásra kész.
Ebédre egy zsömle szendvicsnek elkészítve.
Délután sok játék Herceggel, magnézium pótlás sós mogyoró formájában, a laptopon tévét nézek, tényleg pihenek.
Egyre több a szúnyog, választanom kell, vagy a brutál meleg szoba, vagy az árnyék csapkodva.
Ez utóbbi mellett döntök, éjjel úgy is a forró szobában kell aludjak.
Lassan fürdés, vacsi, fekvés, 6–kor kelés, hogy a holnapi hőséget, ha lehet, elkerüljük.

Tegnap este már nagyon fáradt voltam, időben rendbetettem Bubut, Magamat, vacsi, “szétesés”.
Az órát fél 7–re állítom, milyen sokat számítana az a fél óra...
Ehhez képest reggel 6 előtt magamtól felébredek, nagyon nehezen megy a készülődés, 7:30–kor indulunk.
Aszfalton, majd be az erdőbe, Szentpéterfölde határában a horgásztó és vadászház nagyon szép.
Észre sem veszem, de emelkedünk, valami álom a séta.
Lasztonyáig “hasítunk” csak csendben, figyelve, szuper.
A pecsétnél szerettem volna reggelizni, de a kilátó miatt inkább áttervezem. (Nehéz hassal emelkedő?)
Felfelé annyira már nem jó, nagyon meredeken haladunk pár száz métert.
Felérve a kilátó le van zárva, millió szúnyog, reggeli elmarad.
Ja, vízvételi lehetőség nem volt a faluban, ki kell bírni Lispeszentadorjánig.(Már 10 km felett járunk.)
A következő rész erdőben, HÁÁT, mit is mondjak.
Á, inkább hagyjuk.
Dzsindzsa, majd egy személyes ösvény, erdő millió szúnyoggal, a végére egy kis aszfalt, csak azért, hogy ne felejtsük el.
A pecséthez le kell térni jó 400 métert, megvan, VÍZ KELL.
Tovább megyünk a buszmegállóig, van egy közkút, reggelivel egybekötött fürdés a program.
Nézem az okost, van egy út a kilátóhoz, gyerünk.
Én kis csacsi.
Aszfalt, emelkedünk szépen, majd a végén ösvényen, legalább 200 méter, minimum 60 fokos emelkedő.
Azt hittem, sose érünk fel.
A kilátónál a feltöltött vízkészlet fele elfogy, többet izzadok, mint fogyasztottam,pihi, nézelődés, amíg Én felmegyek a legfelső szintre, addig Herci pihen.
Igazán szép a Göcsej.
Na, a további szakasz annyira már nem szép.
Dzsindzsa, mocsár, jelzések alig.
Egy részen el is veszítjük, plusz pár száz méter, ez van.
Továbbra is gaz, csalán keveréke, de nagy nehezen beérünk Bázakerettyére, boltnál bevásárlás, tovább, a kocsmánál pecsét, pihi.
Jó fél óra szusszanás, indulunk a szállásra,
Elfoglaljuk a faházunkat, brutál meleg van benn IS.
Hogy fogunk éjjel aludni?
Minden szennyest kimostam, már csak a napon múlik, megszárad–e.
Milyen érdekes, a konyha 200 méterre van, de a fürdő csak 5.
Na sebaj, nem tervezek “fészket rakni a konyhában”.
Már csak pihi, holnap is pihi, hogy aztán jövő héten a Göcsej is elmaradjon mögöttünk.

Este még fél 9 előtt ágyba kerültem, első ébredés fél 5–kor.
Herci az előszobában a kövön hűsöl, be se jön a szobába, ahol laminált padló van.
6–kor óracsörgésre kelés, 3 az 1–ben első kör, Bubu reggeli, mosdó, második kör “kávé”.
Tegnap este Karcsi keresett, csak már aludtam, visszahívom kávé közben, csacsogunk negyed órát, készülődés csúszik.
7:20–kor start, Petrikeresztúrig aszfalt, majd erdő, mocsaras rész mindezt hullámvasutazva.
Kiérve a faluból emelkedős rész erdőben, felérve víkendházak között vezet az ösvény.
Odaérünk egy vadkerítéshez, amin létra vezet át, megoldjuk, majd egy nagyon hosszú kitett szakasz, tűz a nap, erdő melletti úton tovább, kiérünk az aszfaltra.
Zalatárnokig ez vezet, majd a buszmegállóban a közkút mellett reggeli, pihi, fürdetés.
Sokkal jobban érzem magam, mint tegnap reggelinél (csak 14 km–et jöttünk), Hercegnek sincs problémája. MÉG.
Szentkozmadombjáig nyíl egyenes aszfalt árnyék nélkül, na ezzel már vannak bajok. (Már 30 fok felett van a hőmérséklet.)
Beszélek hozzá, (Csak még egy kicsit kell menni...), megérti, beérünk, az első, ráadásul hatalmas nagy fa alatt megállás, itatás.
Csak 2–szer 8 deci vizünk van, amiből már az első 2 km után a fele elfogyott, megnézem az “okost” lehetőséget keresve Rádiházán, elvileg, de csak ELVILEG megvan a megoldás. (Még 3 km).
Indulás erdős részen, majd 1,5 km szenvedés a tűző napon, beérünk.
Pecsétnél megállj, minden vizet megiszunk bízva a szerencsénkben, a faluban van egy kocsma, ott töltekeznénk.
Tévedtem, csak délután van nyitva.
Még van több, mint 7 km a szállásig, víz nélkül elég szívás lenne.
Becsengetek egy házba, idős néni kijön, segít–ene–, csak az a baj, hogy először “bubis” vizet hozott, kedvesen mondom, hogy ez a kutyának nem jó, azonnal hoz 2 üveg csapvizet.
Nagyon cuki volt, ahogy segített, ahogy igyekezett.
Feltöltekezve indulás az emelkedőn a kápolna felé, többszöri megállás után végre felérünk.
Újabb itatás, pihi az árnyékban, míg Herci piheg, addig nézelődők.
Kis csinos a kilátás.
Tovább ismét hétvégi házak között, majd erdőben, ami meglepően jól járható, végül aszfaltra váltva beérünk a faluba.
A szállásnál szembesülök azzal a ténnyel, hogy egyáltalán nincs térerő. (Egy völgyben van a falu.)
“Vadászat” után nagy nehezen tudok telefonálni a szállásadónak (polgármester), mondja, mindjárt jön.
Addig az árnyékban pihi.
Nemsokára megjelenik egy félmeztelen, papucsos, kőműves rővidnadrágos fickó, cigivel a szájában, mondom magamban: “Mit akar itt ez a közmunkás?”
Megáll, bemutatkozik: “Szia, Molnár Péter vagyok, a polgármester, gyere, megmutatom a szállást.”
Leesett az állam.
A helyünk a Művelődési házban van, ott alakítottak ki egy szobát 3 ággyal, de van kiskonyha mikróval, hűtővel, valamint fürdési lehetőség is.
Mindezért nem fogadnak el pénzt, de szerintem a becsületkasszát alkalmazni fogom.
A világ legjobb szállása és polgármestere 94 lakossal.
Mivel nincs térerő, csak a polgármesteri iroda wifije, mondom neki, hogy bajság van, mert nincs kajám és rendelni szerettem volna.
Bemegyünk az irodájába úgy ahogy van félmeztelen, a vezetékes telefonon megrendeljük a vacsit és mivel hallotta, hogy sört is kértem, a telefon után odamegy a hűtőhöz és megkinál egy nedüvel.
Basszus, melyik bolygón vagyok?...
Mondja, kulcsot nem ad, mert soha nem kerül vissza Hozzá, reggel, ha távozok, csak hagyjak mindent úgy, ahogy van.
“Itt mindenki ismer mindenkit, baj nem történhet.”
Távozik, kaja nemsokára megérkezik, addig rendezem a cuccom a hűs szobában.
Nagyon fáj a nyakam és a vádlim, totál leégtem a napon.
A hideg szoba jót tesz egészen addig, míg Őfelsége, kisziesztázva magát meg nem jelenik a frizbivel.
Oké, akkor hát játék, bár mondtam Neki, hogy még mindig brutál meleg van.
Ennek az lett a következménye, hogy 3 kör után meggondolja magát, irány a hűs térkő a szobában. :)
Ugye megmondtam.
Már csak Herci lekezelése (szőrének kikefélése, masszírozás), lazulás, fürdés, vacsi, aztán holnap a nap után PIHENŐNAP.

Tegnap este nem annyira sikerült lefeküdni időben, (majdnem 10–kor), nem is tudtam jól aludni (rövid volt az ágy), reggel óracsörgés előtt felkelek.
Mivel már nincs P.C, ezért 3 az 1–ben, ettől is felébredek.
A szállás és a mosdó, konyha nem egy helyen van a kempingben, ezért este még összeszedtem a dolgokat a szobába, hogy reggel csak pakolni kelljen, de jött 3 srác még lefekvés előtt majdnem sötétben (Azt hittem, ott fognak megszállni, de nem), nekiálltak frizbizni Hercivel, a játék begyűjtése elmaradt.
Hát reggel volt is frász, hol van a “cumija”, jó tíz perc keresés után megtaláljuk.
A haverok elleni védekezés olyan, mintha szúnyogriasztó spray–ben megfürödtem volna. :)
Nem is akartak reggelizni a kis rohadékok.
A keresés miatt indulás 7:20–kor, Zalalövőről vissza a Kékre, majdnem 3 km.
Nagyfernekágig emelkedős rész, majd a falu után szép erdő.
Én kis csacsi, azt hittem, ilyen lesz végig, HÁT NEM.
Jó 80 méteren keresztül embermagasságú (de szó szerint) dzsindzsa, átküzdjük Magunkat, néha Bubut se látom előttem 2 méterre, pedig Hozzám van kötve, de kiérünk.
Na, ez már tényleg gyönyörű.
3 méter széles sóderes út kilómétereken keresztül hullámvasút módjára, “száguldás van”.
Földútra váltunk, ami annyira már nem jó.
A fakitermelés miatt a munkagépek “nyomvájússá” alakították az utat, amiben megállt a víz, a következő rész szlogenje: “Az új értékrend fenntartása.”
Aszfaltra váltunk, beérünk Kustánszegre, mellettünk egy kisbolt nyitva, Bubu már elég rossz bőrben van, frissítünk.
A pecsétig emelkedő, majd a “nagyboltnál” reggeli. (Dél)
Szó szerint rosszul voltam.
Jöttünk majdnem 20 km–t kaja nélkül, már nem csak Herci miatt kell megállni hosszabb időre.
Alig bírok kajálni (nem kell), de leerőltetek két szendvicset, energia szeletet, csokit, banánt, megiszok fél liter üdítőt, mivel nem találtam közkutat,a boltban vett “mentes” vízzel lefürdetem Herceget és Magamat is.
Kezdek magamhoz térni, de hogy többet ilyet nem csinálok (éhgyomorra, kaja nélkül egy huszas), az tuti biztos.
Jó fél óra múlva indulás Kislengyel felé, lejtős rész, hamar ott vagyunk.
A pecsétnél összefutunk egy túrázó párossal, beszélgetünk, szólnak, a következő részen az ösvényen egy agresszív kutya rohangál, nekik is nekiment.
Oké, felkészülünk.
Megérte az ultrahangos kutyariasztó...
Tovább újra a munkagépek nyomait kerülgetjük, majd a slusszpoén, IGEN, újra combig érő csalán, a végén két agresszív dög nekünk akar jönni.
Minden dühöm levezetem a kutyariasztó nélkül, békén hagynak Minket.
Kiérve az aszfaltra egy kialakított pihenőnél megállunk és mivel a vizünk elfogyott Kislengyelben, csak szusszanás.
Emelkedős részen, legalább 5–ször megállva odaérünk a szállásra, a szállásadó “megrémült” a kinézetünktől.
Első Bubu, szarabbul néz ki, mint Én, majd frissítés Én is, utána “csacsogás” a nénivel.
Herci éledezik.
Elrendezünk mindent, a következő etap ellátmánya megérkezett, “sakkozok”, hogy lesz holnap kajám, merthogy se bolt, se semmi, megoldás megvan, de így nehezebb zsákot cipelek. (Rendeltem pizzát).
Rendbeteszem Bubut (kikefélem a szőrét és átmasszírozom), pizza megjön, már csak pihenés van.
A mai játék érdeklődés hiányában elmarad. (Csak fekszik a hideg kövön.)
Jöttem több, mint 27 km–t, iszonyatosan elfáradtam.
Már csak fürdés, vacsi, alvás.
Remélem ma jobban tudok aludni, mint tegnap.

Este bőven 9 előtt lefekvés, éjjel egyszer ébredek fel 4 körűl, valami iszonyatosan összecsipkedett (valószínűleg pók).
Reggel csörög az óra, ébredés, az új nap reményével készülődés.
7 után picivel sikerült elindulni, egy pici földút, nagyon szeretem a reggel fényeit így, olyan ébredező.
Majd be az erdő be, na, az már nem ennyire “romantikus”.
Megint ingyen reggeli a haveroknak, tényleg hasznos lenne az a riasztóspray.
Pusztaszentpéternél “hadonászós”pecsételés, majd az erdőben újra haverok, ráadásul mocsaras részen kell haladni, aminek meg is van az eredménye. (Szegény cipőm...).
Csöde buszfordulónál reggeli, legalább fél óra pihi, majd aszfalt, ismét be az erdőbe.
Viszont ez a rész sokkal kellemesebb,(vagy már csak nem érdekel, mennyi szúnyog akar belőlem egy kis részt.)
Pacsa határában kis víkendházak között vezet az út, szinte andalgunk. (Nem ismerek magamra, milyen érzelgős lettem.)
Sóderes úton tovább, beérünk Zalalövőre, pecsét, majd bolt.
Ellátmány hiányos, egy presszónál lecuccolunk, beszélgetés a pultos nénivel, tök cuki, elvan Bubuval, amíg a szúnyogriasztót (kettőt) beszerzem..
Irány a szállás, nagyon korán vagyunk (12:20), hívom a szállásadót nagyon sokszor, nem veszi fel.
Mivel az ifjúsági szálló az Önkormányzathoz tartozik, keresek telefonszámot, hívom, nem veszik fel.
Ez lefut még egyszer–kétszer, majd SIKER, elmondom a búbánatom (nem tudom elfoglalni a szállást), 20 perc múlva meg van oldva a helyzet.
Végre lecuccol, majd NAGYMOSÁS.
Amíg szárad a ruha, addig frizbizés Hercivel.
Majdnem olyan, mint Városlődön a kempingben, ez is domboldalban van, óriási rohanások, kifulladás a vége.
Kész vagyunk, a Borostyán tó campingben van a lakóhelyünk, van kutyás strandrész, ilyet még nem csináltam, lemegyünk Bubuval, kíváncsi vagyok, mit kezd 15–20 kutya mellett magával.
(Gazdagítjuk az élmény tárházát...)
Ismerkedik, szaglálódik, majd a mellettünk levő kutya iránt el kezd “érdeklődni”.
Hirtelen kialakul a “szerelem első látásra”, már csak egymással vannak elfoglalva..
A másik kiskutya (Lízi) se szereti a vizet, de együtt belemerészkednek.
Majdnem olyan, mintha egy pár lenne a két kutya.
A gazdival jót mosolyogtunk majd hagyjuk a két kutyát felfedező útra indulni.
Legalább 20 kutya van, mindegyikkel megismerkedni nem 10 perc.
Egy jó óra után indulás, mert még dolgom van, de azért veszek palacsintát a büfében. (Milyen érdekes, hogy két éve is ezt kívántam állandóan, pedig nem is voltam terhes...).
Visszaérve a szállásra Herceg kidől (szerintem sok volt neki az élmény...),Én lazulok, írom a blogot, majd fürdés, vacsi, kaja, szunya, mert holnap is 7 körül szeretnék indulni, hogy láthassuk a reggel fényeit, ja és mert brutál meleget mond. :)

Tegnap este 9 körül fekvés, egész nyugis éjjel nyitott ablaknál, reggel órára kelünk.
P.C., reggeli Hercinek, óvatosan mosdó, összepakolom a cuccom, már csak a szállásadóra várunk.
7:20–kor megérkezik, elrendezzük a piszkos anyagiakat, a dugulás miatt nem győz magyarázkodni, mosolygok, volt már ilyen a történelemben, de jó fej, visszavisz Minket kocsival a Kékig.
Indulás erdőben és mivel a szúnyogriasztó spray elfogyott, megreggeliztetjük a haverokat.
Magyarszombatfán le kell térni a pecséthez, megoldjuk, vissza a Kékre, Velünk szembe jön egy ember, full részeg.
Nekiáll magyarázni, alig tudok megszabadulni Tőle.
Inkább a haverokat választom a Ritási–dombig erdőben, majd tovább Velemér felé.
Közben a gödörházi harangláb, majd az Árpád–kori templom Velemér határában.
Erdő, haverok, Szentgyörgyvölgy.
Nagyon hosszú aszfaltos rész, brutál meleg.
A boltnál reggeli délben, nehezen megindulunk Felsőszenterzsébet felé.
Mivel kitett rész, hőség, taktkát váltok.
Az út melletti árokban, néhol van meg 15–20 centi víz, akárhányszor ilyet látok, Bubut beleküldöm, legalább Ő szenvedjen kevésbé.
Közben beszélgetünk, “milyen jó ez”, mintha megértené, a következő ilyet már magától megtalálja.
Elfogynak a lehetőségek, nyíl egyenes sóderes rész, néhány fa az út szélén, ahol árnyék, ott pihi van.
Nagyon lassan haladunk, de Herceg fontosabb mindennél.
A falu határában a temetőnél szerintem kb. 40 perc szünet, fürdetések, fürdés, pihi az árnyékban, felfrissülve –?–indulás.
Alsószenterzsébetig erdő aszfalton, megint haverok, majd rákanyarodva a célegyenesre újra egy–két fa árnyékában pihi.
Szembe jön egy autós, “lájkol” minket, tök jó érzés.
Beérünk, megtaláljuk a szállást.
HÁT?
A hölgy finoman szólva sem barátságos (Miért jöttek ilyen korán?), majd a kerti kiülőben “fészket rakunk”.
Oké, hogy tegnap felajánlotta a segítségét, de akkor, –Kérdem Én, miért?–
Hallom, hogy puffog takarítás közben, egyszer csak megjelenik, mondja:
“Jól esett volna egy csokor virág!”
Mi van?
Jöttünk több, mint 27 km–t és még keressek virágboltot? (Még bolt sincs a környéken, nem hogy virágbolt).
Kiengesztelésképpen, elindulok, szedek Neki egy csokor mezei virágot hulla fáradtan, visszaérve, mintha mi se tőrtént volna: 
“Jaj, de kedves!”
Köszi, b...dmeg, jól esik egy ilyen fárasztó nap után.
Csacsogni akar az asztrológiáról, mostmár pont lesz..rom, csak pihenni szeretnénk.
”Kedvesen lezárom a témát”, majd Ő elmegy, helyette jön a párja, Ő legalább normális.
Beszélgetünk, majd VÉGRE elfoglalhatjuk a szállást. (Délután 5 után)..
Marha gyorsan rendberakom Magunkat, a hátizsákból csak azt szedem elő, ami fontos, fürdés, vacsi, alvás és holnap reggel minél hamarabb START.
Csak Zalalövő a cél, (16km), remélem, a mai délutánt is ki tudom pihenni a következő szálláson.