Este 9 után nem sokkal alvás, reggel az óra ébreszt.
Nagyon furcsa, hogy éjjel fel se ébredtem, bár az igaz, hogy már nagyon kimerültek vagyunk.
3 az 1-ben, Herci reggeli, mosdó, még egy utolsó "kávéimitáció", majd elkap az indulási láz.
Nagyon hamar kész vagyok a pakolással, 7:01-kor indulás.
A faluból emelkedőn érünk ki, majd Grábócig aszfalt lejtőn.
A faluban gyors pecsét, kiérve a faluból földút, jobbra-balra tehenek legelésznek villanypásztor mögött, beérve az erdőbe emelkedünk, majd a Haramia-forrásig hullámvasutazunk (fel-le, fel-le).
Megállunk egy gyors reggelire, vízpótlás, majd a völgyben tovább.
Egy félkört leírva (közel 2 km) az utolsó emelkedőnek nekivágunk, felérünk, megállás.
A cél már csak 10,3 km, megnyugszom, hogy biztosan elérjük a vonatot.
Innentől kezdve csigatempóban egyenesen a gerincen, a Bati-kereszt előtt egy löszvájatban lejtő.
A keresztnél felmegyünk a kilátóba, nézelődünk, nagyon csinos a körpanoráma.
Hát akkor indulás a célegyenesre fordulva.
Egy bazaltköves részen, szőlők között beérünk a városba, majd a belvárosba.
Egyre több az ember, nagyon el vagyunk szokva a tömegtől.
Kiérünk a vasútállomásra, bekerül az utolsó pecsét is a füzetbe, még másfél óra a vonat.
Sebaj, addig legalább picit rendbe szedem magunkat, átveszem az utolsó tiszta pólóm, eszünk egy pár falatot, majd befut a szerelvény.
Székesfehérvárnál átszállás, Kelenföldnél leszállás.
Bátyámék értünk jönnek kocsival, 18 óra előtt nem sokkal hazaérünk.
Nagyon-nagyon jó érzés látni a fiam három hónap után (júniusban kiment Amerikába és akkor ért haza, amikor Mi már úton voltunk), a feleségem, most már nemcsak látogatóba, édesanyámékat.
Minden a helyére került, eltölt a végtelen nyugalom.
Nagyon szép volt az elmúlt közel egy hónap, megismertem a déli tájegységeket, kultúrákat, embereket.
Hogy mit adott ez az időszak?:
 - Esős napoktól mentes túrázást
 - 562,7 km gyaloglást
 - 5 kg mínuszt
 - Mentális erősödést
 - Még nagyobb kötődést Herceggel
Egyszóval ÉLMÉNYEKET.
Köszönettel tartozom a feleségemnek, aki ismét tolerálta, hogy megint hódolok a hobbimnak, valamint tartotta egyedül, egy személyben két héten keresztül a "frontot" (Ennyit volt nélkülünk, míg Simi hazaért), Hercegnek, hogy ismét minden méteren velem volt, és nem utolsó sorban Andinak, aki e-mailben elküldte részletesen minden adott szakasz leírását, rengeteget segítve ezzel a haladásunkat.
Ezennel zárom blogomat.
Viszlát.