Este időben fekvés, reggel 6–kor kelés, készülünk, hogy minél hamarabb induljunk, mert brutál meleget mondanak.
7:20–kor start aszfalton, egész jó a tempó, hamar beérünk Kistolmácsra.
A pecsétnél reggeli, a büfé még nincs nyitva, jön egy család kisgyerekkel, a nő konkrétan nekiáll hisztizni, hogy miért nincs még nyitva vasárnap reggel fél 9–kor.
Mert ez ilyen vidék.
Apuka próbálja nyugtatni a hölgyet, majd beletörődik, hogy esélytelen.
A cipőmben a zokni elcsúszott, leveszem a cipőt, megigazítom.
Mi se hallgatjuk sokáig a hisztit, indulunk.
A faluból kiérve emelkedőn víkendházak közé érünk, majd erdőbe, így érünk be Borsfára.
Aszfalton átvágunk a falun, majd a határban a földúton emelkedni kezdünk.
Felérünk, erdős rész következik lejtővel fűszerezve, majd Valkonya.
Andi írta, hogy most jön a 7 domb, ami csisszes, töltekezzünk fel vízzel, mert hosszú lesz.
Pecsét a Rockenbauer Pál turistaháznál, majd vízkeresés, visszább a falu felé.
A pékkuckónál meglátok egy kerti csapot, a lakók kinn ülnek, megkérdezem, megtölthetem–e a kulacsokat.
Persze a válasz, töltés, ivás, indulás.
Kiérve az erdőbe bele futunk 4 szarvasba, nagyon szépek, ahogy eltűnnek a sűrűben.
Izzasztó emelkedő, felérünk, szusszanás, tovább.
Lejtő, majd kiérünk aszfaltra csak azért, hogy kb. 400 méter múlva kezdődjön a “buli”.
Obornakig úgy tudnám jellemezni ezt a szakaszt: “Még a Bükkben sem izzadtan ennyit.”
Fel, le, fel, le, nagyon sokszor meg kell állni, rengeteg a szúnyog, brutál meleg van.
Ráadásul van egy emelkedős rész, ember magasságú mogyoróbokrokkal, kb. 100 méter, alig várom, hogy keresztül jussunk rajta.
A faluba aszfalton érkezünk, vizünk majdnem elfogyott (2,5 literrel indultunk neki ennek a 12 km–nek), még van hátra Homokkomáromig több, mint 3 km.
Erdei úton újabb emelkedő, Herci nagyon lassú, megállás.
Eddig csak leült pihenni, most konkrétan az oldalára fekszik, csak szuszog.(Szerintem a hőguta határán van)
Leülök mellé, beszélek hozzá, a maradék kb. 1 deci vízzel megmosom a buksiját.
Negyed óra múlva nagyon lassan indulunk, folyamatosan beszélek Neki, iszonyatosan szenved.
Homokkomáromba még két “domb”, szerintem az utolsó 1 km–t, 1 óra alatt tesszük meg.
Beérve a kolostorhoz (pecsételőpont) MINDEN VAN.
Árnyék, vízvételi lehetőség, IDEÉRTÜNK.
Eldöntöm, nem érdekel mikor indulunk tovább, pedig vár Ránk még 4 km aszfalt, szántóföld árnyék nélkül.
Legalább 8 kulacs vízben megfürdetem, itatom, hűsöl.
Pihenünk az árnyékban, csörög a telefon.
A szállásadó felhívott, merre járunk.
Elmondom Neki és azt is, mi a helyzet, felajánlja eljön Értünk kocsival, ne kelljen tovább mennünk.
Hálásan elfogadom, negyed óra múlva megérkezik a hölgy.
Beülve az autóba indulás, nézem végig merre kellett volna jönnünk, egyre hálásabb vagyok (Árnyék nélkül aszfalt, majd földút, 34 fokot mutat a telefon).
Megmentett minket a fuvar, Nálam (És tuti Bubunál is ) a NAP EMBERE: Lábecz Zsuzsanna. (Zsigárdi Erdei lak)
Óriási köszönet és hála.
Az nem elég, hogy vasárnap lévén nincs nyitva semmi és bevásárolt, de hogy “megmentett” Minket, az valami bődületes.
Odaérve a szállásra becuccolunk, Zsuzsa elmegy, Herceg minimum 1 órát csak fekszik a hideg kövön.
Miután magához tér, kikefélem a szőrét, átmasszírozom, “kezd alakulni”.
Visszafekszik a hűs kőre, még frizbi se kell, tényleg megviselte ez a szakasz.
Engem is iszonyatosan kiszívott a mai nap, már csak fürdés, kaja, fekvés.
Remélem, a holnapi nap egyszerűbb lesz (Bár az csak 20 km, a mai 27–hez képest és nem lesz ennyire meleg).