Este vacsi, fürdés, lefekvés. Már 9 körül szunya volt.
Éjjel fel se ébredtem, csak reggel, nézem az órát, 3/4–ed 7.
Bubu is kimerült lehetett, mert éjjel meg se moccant.
Kényelmesen kávé (Most a P.C helyett 3 az 1–ben), reggeli Hercinek, majd Én is kajálok.
Kimosom azt az egy–két szennyest, észreveszem, a zuhanytálcában jön fel a víz.
Kiteregetek, felhívom a szállásadót, mondom mi a helyzet, hüledezik, hogy ünnepnap honnan kerít szakembert.
Mondja, telefonál egyet–kettőt, ha lehet, addig ne nagyon használjak vizet. Oké.
Egyszercsak kopognak, jön egy ember, nézegeti, kimegy, valamit csinál, szól, hogy ez csak ideiglenes megoldás, holnap visszajön és megcsinálják.
Ez már Minket nem érint, így tudomásul veszem.
Pihenőnapokon szoktam felhívni a következő rész szállásait megerősítés végett, most is, holnapi szállásadó, ahogy meghallja a telefonba, miről érdeklődöm, kinyomta a telefont.
Értetlenül állok az eset előtt, valamit ki kell találni, hogy ne maradjunk fedél nélkül, de hát egy nappal érkezés előtt, ráadásul kutyával?
Majdhogynem esélytelen.
Keresgélek a neten, találok egy párat, írok egy e–mailt az első szállásadónak, akit feldob a gép, bár ez nem kutyás szállás.
Közben a közösségi médiában is segítséget kérek, több szálon nagyobb az esély.
Kis idő múlva jön válasz a levelemre, felvesszük telefonon a kapcsolatot, tök jó, segítenek.
Már elsőre szimpatikus a házaspár.
Most már meg lehet nyugodni, ennek örömére megjutalmazom magam,rendelek pizzát és gyros–tálat, a készétel konzerv elmarad. Egy óra múlva hozza a futár (délután 2), ebédre a tálat eszem meg, vacsira jó lesz a pizza.
Kaja után csendespihenő, Bubu se óhajt játszani (még), fél óra múlva összeszedem a száraz ruhát, összepakolom a cuccom nagyját, még mindig nagyon meleg van, de Őfelsége úgy gondolja, mehetünk frizbizni,
Hát jó, játék, pihi, játék, megint pihi, lóg a nyelve, most már hosszabb szusszanás.
Közben a mellettünk levő telekre elkezdi hordani egy traktor a körbálákat szép sorjában, egész nagy halom a vége.
Hát a vidéki élet már csak ilyen.
Ha munka van, akkor nincs vasárnap, nincs ünnepnap, készülni kell a télre.
Még egy pici játék Hercivel, majd elvonulás a szobába, hangolódás a következő hétre, az se lesz egyszerű, de biztos, hogy szép, ráadásul az Őrség után jön a Göcsej.
Már alig várom.

Tegnap este 9 előtt ágyba kerültem, reggel elég nehezen kelek az óracsörgésre.
A kimerültség jelei mutatkoznak. Hát igen, ez már a hatodik nap egyben, de sebaj, holnap PIHINAP.
Nem is tudtam elindulni, csak fél 8 után.
A fecskék már gyülekeznek, nagyon szép, ahogy a villanyvezetéken megbeszélik a dolgaikat.
Kiérve a faluból erdős részen, majd a Nagy–Sári hegy mellett a vadkerítés mentén 2,5 km combig érő gaz.
Konkrétan cuppog a cipőm, mindenem csurom víz deréktól lefelé. (Ennek később még lesz hatása).
Kiérünk a földútra, megállás, itatás, ivás, pihi.
10 perc múlva tovább, a földút aszfaltra vált, beérünk Szalafőre, előbb Papszer, majd Templomszer.
Andi javasolta, ne hagyjam ki az Őrszem Fogadónál a tökös–mákos rétest, tényleg finom, reggelim is megvolt.
Még csak 8:45.
Indulás után a falu határában a Szala–patak mellett 1 személyes ösvényen elég hosszan csak azért, hogy Őriszentpéterig aszfaltos főúton elég nagy forgalom mellett. Ilyen gyönyörű város, járda az meg luxus?
Hercinek nem is tetszett annyira.
Pecsétnél pihi, bemegyek a boltba, hátha van szúnyogriasztó spray, nem volt szerencsém, így innentől újra etetjük a haverokat.
Kiérve erdős részen Bajánsenyéig, majd ismét aszfalt, a falu végén kutyatámadás.
Szándékosan nem a kutyariasztót használtam, a két korcs kis dög elég rosszul jött ki a sztoriból (A nyitott kapu átka).
Beérve az erdőbe fülledtség, izzadok,mintha muszáj lenne.
Elveszítjük a jelet, jó 20 perc kóválygás, jel megvan, haladás, DE azért egy 300 méter dzsindzsa a végére még kellett.
Szó szerint bevánszorgunk Kercaszomorra, a Fő útra érve egy tábla: Nyitva.
Bekanyarodunk, egy büfé, HOHÓ, megállás.
Ekkor már elég rossz bőrben voltunk mindketten.
A pultos szerintem nem először tapasztalt ilyet, felajánlotta a kerti slagot fürdetés, fürdés gyanánt, ki is használjuk, Bubu feléled (Én is), igazi “életmentő” volt a párás hőségben.
Csak ajánlani tudom: “Két szilvafa vendégasztal”
De még nem értünk a szállásra, az odébb van (2,5 km tömény aszfalt).
Már nagyon fáj a fel puhult lábam a cipőben.
Nagy nehezen megérkezünk, elfoglaljuk, csomagom a szobában, megnyugvás.
Bubu levetkőztet, cucc elpakol, majd ismét Őfelségével foglalkozom, hogy minél hamarabb tudjon pihenni.
A nap hátralevő része a “sebeink nyalogatásával telik” (29 km felett jöttünk), DE HOLNAP PIHINAP...

Este elég nagy volt a forgalom a panzióban, a teraszon Bubu nem is tudta, kihez menjen “puncsolni”, mivel a frizbizés a hely hiányában elmaradt.
Vacsorára bejött a szobába, majd fürdés, lefekvés 9 körül.
Reggel szokásos, óra előtt felébredünk, Magunkhoz térünk, 7 után nem sokkal start.
Visszatérni a Kék–re 2 km nyílegyenes aszfalt, majd Halogyig még másfél, közben az erdőben a szúnyogokat megint megreggeliztetjük.
Az ezelőtti napokból kiindulva kitalálom, meg kellene kockáztatni a szúnyogriasztó spray–t, Halogyon a boltban veszünk egyet. Befújom magam, irány a Himfai–tó, erdei ösvényen.
Egy rókának épp ott volt dolga, Bubu leül, megvárjuk, míg távozik egy kis rásegítéssel (síp).
A tó mellett végig szúnyogok, mosolygok magamban, a reggelizőbüfé bezárt...
Kiérve aszfalt Felsőmarácig, majd a faluban egy pofás kis pihenőnél hűsölünk, itatás, ivás.
Teljes csend a faluban, brutál jó érzés.
Indulunk, Iváncig földúton, majd a pecséthez letérve a kocsmánál reggeli (10 óra)
Egy fűkaszás embernek épp ott van dolga, a csönd után elég zavaró.
Hegyházszentmártonig aszfalt, majd be az erdőbe földúton.
Az erdő előtt újra kib.szunk a haverokkal (befújom magam), majd indulás.
Valami elképesztő.
Voltam már az Őrségben, de ez valami álom.
Szintemelkedés nélküli erdei szekérúton, kilómétereken keresztül, nem győzünk álmélkodni.
Eredetileg siettem volna Kondorfára a bolt miatt, de pont lesz.rom, inkább gyönyörködöm.
Jön velünk szembe egy hölgy, megállunk, beszélgetünk, kérdezi, : Tovább is ennyi szúnyog van?
Mondom neki, : Igen, de ha kell, tudok segíteni spray–vel.
Nem igényli, elbúcsúzunk, haladjunk.
Az utolsó 1 km már annyira nem tetszett, combig érő csalán, gaz, szeder, de beérünk.
Megérte az ultrahangos kutyariasztó, az első háznál kapásból egy mudi nekünk akar jönni, nem jött össze. :)
Hullámvasút a pecsétig, fel-le, fel-le.
Odaérünk.
A kocsmánál (pecsételőhely) itatás, fürdetés, ivás, “izotóniás ital”, szállásadó felhív, oké a sztori, mosni is lehet, jön egy ember, beszélgetni kezdünk, jó fél óra.
Megtudtam majdnem mindent a fiatalkoráról, de segít egy rövidebb úton a szállás felé.
Megérkezünk, Bubu levetkőztet, mosás indít, jön egy autó.
Egy fiatal hölgy két kisgyerekkel, első látásra “szerelem” Herceggel.
Ők több napot szálltak meg, ma is kirándulni voltak.
Ma kézműveskedtek, a szálláson is folytatják, egyszer csak a gyerkőcök megjelennek egy, általuk díszített mézeskaláccsal.
Tök jól esik.
Amíg a kiülőben vagyok, addig Ők frizbiznek Bubuval (Ma se kell altatódal).
A ruha szárad, Én mezítláb, ahogy tegnap is, tök király érzés.
Bubu kidől, család elmegy a vonatállomásra, lazulás van.
Úgy néz ki, a vihar elmarad, amit mára jósoltak, fülledt a levegő.
Mindjárt összeszedem a ruhát, pici lazulás, pakolás, vacsi, fürdés és holnap PIHINAP Kercaszomoron, de addig oda is kell érni, úgyhogy megint korai fekvés.

Tegnap este, mint egy jó kisgyerek 9–kor lefekvés, nagyon kényelmes alvás, 6 előtt, nem órára felkelünk.
Bubu kienged, P.C (Pocket Coffee), mosdó, fürdő, még egy P.C, készülődés.
7–kor start.
A szecsődi–erdőig kellemes földút, harmatos a táj, andalogva felébredünk.
Az erdő előtt a különleges pecsétnél itatás, ivás, megáll mellettünk egy autó, kiderül, jöttek lenyírni a füvet, (tök jó, hogy erre is odafigyelnek) majd hajrá.
Tegnap este a szálláson mondta egy férfi, lehet, hogy elég saras lesz.
AHA...
A 2,5 km–ből 2 km konkrétan mocsár, megváltoztatom az értékrendem:
Nem az a lényeg, hogy a cipőm ne legyen csurom víz, hanem, ha lehet, NE zakózzak!
Ez sikerül, bár néha 15 centis vízben gázolva haladunk –Cipő nélkül könnyebb lett volna?–.
Közben megreggeliztettük a “haverokat” (szúnyog), a Mi reggelink még odébb van.
Kiérve az erdőből megállás, itatás, “károk felmérése”–nem annyira rossz a helyzet–, majd nyíl egyenes be Molnaszecsődre.
Letérve a haranglábhoz észreveszek egy autót, benne zöld pólóban “Dobogó Egyesület” felíratttal emberek.
Köszönünk, beszélgetünk, kiderül, a közösségi médiában az úriember fia felfigyelt Ránk, Tőlünk függetlenül csatlakoznak hozzánk, együtt megyünk Katafáig.
Pecsétnél a büfés bácsi elég érdekes, azt hittem, ki se akar szolgálni, de azért kaptunk vizet.
Reggeli, fél óra szusszanás, majd összeszedve a csapatot és Magunkat, megindulunk Döröske felé.
Nyíl egyenes 4 km aszfalt, árnyék csak néha a belógó fáknál.
Múlt héten láttam egy képet erről a szakaszról, a Rába konkrétan az úton folyt át.
Szerencsére kb 20 centivel alacsonyabb volt a vízszint, szárazon megúsztuk.
Beérve az ösvény lekanyarodott a tó felé, árnyék, itatás, pihi, a haverokat lassan megszokjuk.
Tovább, majd a csoportot utolérve elhagyjuk Őket, csinos víkendházak mellett haladva újra erdő, újra haverok, kiérünk az aszfaltra.
Döbörhegyig ilyen, a templom árnyékában szusszanunk az út mellett, túratársak utolértek, elhagynak, nemsokára Mi is tovább.
Újra megelőzve Őket, egy pici erdő, majd Szarvakendre érve, a kocsmánál pecsét.
Az italkimérés zárva, vizünk elfogyott, a “haverok” ebédelnének.
Bevárjuk a csapatot, beszélünk, hogy kb. 400 méterre van egy közkút, Mi tovább megyünk, mert Herci kezd elég szarul kinézni, ildomos lesz egy fürdetés.
Sajna itt láttuk Őket utoljára.
Tovább Katafa felé végig aszfalt (kb. 5 km) majd Nádasdig szintén.
Beérve bolt, tovább a szállás irányába cukrászda, pihi, “izotóniás ital” (sör), szállás elfoglal.
Előre feladott csomag a szobában, megnyugvás.
Már tegnap is mezítláb közlekedtem papucs nélkül a szálláson, ezt ma is alkalmazom.
Sokkal pihentetőbb a lábamnak, gyorsabban regenerálódik.
Hercit rendberakom (kikefélem a szőrét, átmasszírozom), majd magnéziumpotlás (kesudió).
A mai nap egy jó edzés volt a Zalakaros–Nemesvid szakaszra aszfalt terén.
A mosás “érdeklődés hiányában elmaradt” (talán holnap Kondorfán), így az utolsó tiszta garnitúrát veszem fel.
A megszokott korai fekvés, korai kelés, hogy ne a brutál melegben kelljen róni a kilómétereket.

Este vacsi, 9 után villanyoltás, kezdek belejönni az alvásba, első ébredés 4 után.
6 előtt magamtól felkeltem, kimegyek, Pocket–Coffe, ébredezés, fürdő, Herci ellát, még egy P.C., készülés.
Nem sokkal 7 után indulás.
Vissza kell jutni a Kékre, a sárga sáv ( Szent Márton út), pont becsatlakozik.
2,5 km után újra az ösvényen, hirtelen millió követőm lett. (Milyen népszerűek vagyunk), (Szúnyogok). 
Kiérve a mezőre gyors haladás, majd a jáki erdőben megint edzés az olimpiára szúnyoghajtás sportágban.
Kitalálom, elég a felkészülésből, kimegyek a mezőre. ( Inkább a nap, mint a “haverok”, ennek később még lesz böjtje.)
Az elkerülő út nem jött össze, egy patakon kellett átkelni, aminek 2 méteres partoldala volt, persze zakó a vége. :)
Az esés után, mint egy disznó, de legalább a jel megvan, irány Ják.
Beérve több, mint fél óra pihi, fürdés, fürdetés.
Nekiindulva Egyházasrádóc felé, a faluból kiérve tűz a nap, mint az állat, beérve egy pici erdőbe, nemtörődve a szúnyogokkal, pihi.
A következő rész mocsaras, sikerült bokáig elsűllyednem, csinos lettem. :)
Kiérve az erdőből több, mint 3 km mező, elengedem Bubut, próbál árnyékot keresni, nem igazán sikerül.
Szenvedünk mindketten.
A falu határában a különleges pecsétnél megállunk, begyűjtjük, addig Őfelsége az árnyékban szuszog.
Leküzdjük az utolsó km–t, a pecsételőpontnál lecuccolunk.
Frissítés, újra fürdés, fürdetés, majd kb egy óra múlva, a boltot útba ejtve megérkezünk.
Eddig ez a legjobb szállásunk. (Motel Missouri).
Mindennel megvagyunk, már csak vacsi, alvás, reggel időben kelés, mert holnap déltől esőt mond, jó lenne megúszni.
Majd meglátjuk.

Este azt hittem, milyen korán elalszom, nem igazán sikerült.
Pörgött az agyam, tele voltam élményekkel,elég szaggatott volt az alvás.
Reggel 6–ra húztam az órát, hogy 7 után elindulhassunk a nagy meleg miatt.
3/4–ed hatkor meguntam a forgolódást, felkeltem, magamhoz tértem, kutya ellát, indulás 7 előtt nem sokkal.
Bozsokról kiérve mező, majd be az erdőbe, nagyon szép, ráadásul rengeteg gomba volt.
Elkezd keskenyedni az ösvény, majd combig érő gaz.
Bentebb az erdőben nagyon sokan gombásznak, némelyik Ránk köszön, mi vissza és jött a jól megszokott dzsindzsa 3–400 méteren keresztül (A tegnap esti cipőtakarítás elmaradt, most megoldódott, cserébe elszakadt a kamáslim elég szépen.).
Kiérve a mezőre reggelizünk, legalább fél óra pihi.
Indulás után az ösvényen, kb 200 méter hosszan 30 centis víz, a szélén épphogy, de ki lehet kerülni, elveszítjük a jelet.
Fél óra kóválygás után megvan csak azért, hogy a vizet felváltsa a mocsár, több, mint 1 km–en keresztül, közben annyi szúnyog, mint “ égen a csillag”. (Emlékeztetőül a 2 évvel ezelőttire)
Kiérve a mezőre megállunk itatni, észreveszem, valahol a dzsindzsában elhagytam az egyik kulacsom.
Érdekes lesz a maradék, picit több, mint 500 km.
Tovább, majd Szombathelyre érve egy buszmegálló árnyékában leülünk hűsölni.
Elmegy mellettünk egy biciklis, visszafordul, érdeklődik, “Minden oké?”.
Mondom, csak pihenünk, távozik. (Jólesett az emberi odafigyelés)
Jó 20 perc után irány a kilátó meredek lépcsője.
Tovább, a temető után irány az erdő, valami iszonyat.
Nem csodálkozom, hogy nem találkoztam turistával, Ők már biztos tudták, mennyi rohadék szúnyog van.
Próbáltam megállni itatni, esélytelen volt.
Ráadásul benézem a jelet, megint sikeresen eltévedtem, plusz 2 km.(Na b..ssza meg)
Végre beérünk a pecsételőponthoz, valószínűleg szarul nézhettünk ki, mert a büfés néni mindenben IS segíteni próbált.
Fürdés, fürdetés a csapnál, vízvétel, itatás, ivás (Nem csak vizet), több, mint 1 óra “kényszer–" pihenő.
Slusszpoén, a szállásunk még 3,5 km–re van.
Nincs mit tenni, haladni kell.
Odaérünk a szállásra, elfoglaljuk, mintha egy kolostorban (Ja, mert az) lennénk, de legalább nyugi van.
Átveszem a papucsot, kiderül van egy vízhólyagom, amit kezelni kell, de csak a bolt után.
Visszaérve mosás, vízhólyag lekezel, Herci megérkezik a frizbivel.
Mintha nem jöttünk volna több, mint 27 km–et.
Egész estig mezítláb közlekedek a szálláson papucs nélkül, hátha segít egy kicsit.
Nem vesződök a kajával, ma hamburger lesz a vacsi, rendeltem.
Holnap, remélem nem lesz ennyire bonyolult, de azért ismét korán szeretnék indulni.

Reggel 4–kor ébresztő, Herceg megkapta a gyógyszerét, hogy mire Karcsi jön, hasson.
6–kor start, fél 9–kor kiszálltunk a kocsiból Velemben.
Még hónapokkal ezelőtt megbeszéltem Krisztiékkel (Kőszegen Ők adtak szállást a KÉK–en), hogy az első nap együtt megyünk. 9–re beértek Ők is, fél 10 körül start a kék kereszten fel a kezdőponthoz.
Hát.....
A Szent–Vid kápolnáig kb. kétszer kiköptük a tűdőnket, majd energiabevitel, indulás tovább.
Na igen, ez azért nem olyan, mint otthon a Nyakasra felérni 100 méter szintemelkedéssel.
Kriszti szavaival élve jellemezném a csúcsra vezető etapot:
Szopató kapató után büntető lejtő.
Majd a végén oxigénhiánnyal küzdve egy meredek, köves rész, végre megpillantjuk a kilátót.
A pólóm egy merő izzadtság, a melegben pár perc alatt megszáradt.
Herci is igen csak kapkodja a levegőt, a kilátó melletti pad alatt talál árnyékot, pihen.
Mivel tele hassal brutál lett volna (így is az volt), a reggelit ekkor pótoltuk (3/4–ed 12).
Nézelődés, pihengetés, majd a búcsú, Ők a Kék–en vissza Kőszegre, Mi pedig a másik Kék–en indulunk Bozsokra.
Elkezdtük az ereszkedést, gyönyörű erdőben, majd a Kalapos–kőig emelkedő.
Pár perc pihi, ivás, itatás után indulunk, a vizünk elfogyott.
A következő száz méter tiszta csalán, most se leszek reumás.
Szépen beérünk a faluba, első közkútnál fürdetés, vízpótlás, majd egy árnyékos padon szusszanás.
Megnézem, hol van a szállásunk, 150 méter, gyerünk.
Elfoglaljuk a szobát, hatalmas az udvar, Bubu felfedező útra megy.
10 perc múlva előkerül, tetszik Neki.
A felszerelésem 70 %–át előreküldtem, 3 óra előtt hozza a futár, végre átvehetem a papucsot.
A bolt 30 méter, átsétálok, addig Herci pihen.
A bolt előtt egy autóból vargánya gombát árul egy ember, érdekes, ilyet még nem láttam.
Visszaérve összeállítom a végleges felszerelésem, majd gyerünk az udvarra frizbizni. (Úgy látszik még nem elég fáradt).
Befut egy vadász szállóvendég a kutyájával, tök jól kijönnek Bubuval, semmi probléma.
Vacsira a két évvel ezelőtt megszokott kombó (zacskós leves, készétel konzerv), majd fürdés és a visszatérés az ösvényre örömére korai fekvés.
Kellemesen elfáradtunk, de újra itt vagyunk a Kör következő részén.

Ezen a héten elbeszélgettem az egyik kollégámmal az új, ismeretlen dolgok megtapasztalásáról.
Próbáltam segíteni saját példával, elmeséltem Neki a két évvel ezelőtti indulásom a KÉK-en.

Azt, hogy mennyire egyedül éreztem magam, amikor Hollóházán elbúcsúztam a barátomtól aki elvitt kocsival és hogy tudat alatt mennyire féltem az előttem álló feladattól.

Igen, féltem az ismeretlentől, attól, milyen lesz, mi vár rám és Hercegre az ösvényen 73 napon keresztül, ugyanakkor kavargott Bennem az izgatottság érzése, a kíváncsiság, a várakozás, az új dolgok megtapasztalása.
Amikor ezeket elmondtam Neki, akkor tudatosult Bennem, hogy mi is volt két évvel ezelőtt.
Ezzel szembesülve, más szemmel nézek az útra és az indulás közeledtével újra - MOST MÁR MÁSHOGY- átjár ez az érzés.
Egyre türelmetlenebb vagyok, de már csak 9 nap és.... 

A két évvel ezelőtti kalandunk előtt nagyon sok videót néztem az egyik videó megosztón és nagyon sokat olvastam, próbáltam minden információ morzsát hasznosítani. Ez mellett két személy volt aki igazán inspirált ( A hegymászó ismerősöm Laci, illetve Szandra, aki egyedül, télen, egybe letolta a KÉK-et).
Az idei túrához ugyanazt a "taktikát" követem annyi változással, hogy kapcsolatba léptem Pajor Andival (icebergfoto) és a levelezésünk során nagyon-nagyon sok, valamint Nekem hasznos információt kaptam.
Igen emberek, erről szól a KÉK-ek közössége.
Az önzetlen segítségnyújtásról, arról, hogy valaki az idejét nem sajnálva válaszol egy "vadidegen" embernek olyan kérdésekre, amit Ő már megtapasztalt.

Igen Andi, Te is inspiráló vagy számomra. :)

Sikerült minden napra szállást foglalni, így már csak a "finomhangolás" van hátra a szervezésben.
Lesz a túra során két érdekes nap, kezdésnek az utazás napja, ugyanis hajnalba kocsival Velembe, majd még aznap át Bozsokra, a másikról később, amikor aktuálissá válik... :)
Zajlik a felkészülésem, de egy betegség miatt majdnem nulláról kellett újrakezdenem, most már úgy tűnik, utolértem magam.
Tegnapelőtt a hegyen összefutottam Teca nénivel (az OKT-s blogban megemlítettem), nagyon jót beszélgettünk.
Egyre jobban sikerül belefolyni lakóhelyem turisztikai életébe, sorra kapom a feladatokat a tourinform irodától.
A felszerelésemből pótlandó dolgok egy része megvan, vettem egy ultrahangos kutyariasztót, hogy kutyatámadás esetén ne csak a túrabotra hagyatkozhassak.
A terepfutó cipő és esőkabát is beszerezve, még pár apróság és "menetkészek" vagyunk.