Tegnap este rekord korán, 8 után pár perccel lefekvés.
Éjjel felébredek, elkezd pörögni az agyam, nem lesz jó a holnapi nap, valamit ki kell találni.
(A következő szálláson nincs víz, nincs áram, viszont másnap Marcaliba busszal kell mennünk a szállásra, ráadásul esőt mond, esélyes lenne a saras ruha, ami a buszon annyira nem szerencsés, Nemesvidről busz csak 12:44–kor, vagy 17:12–kor van, viszont mosnom is kell Marcaliban, tovább kell mennem a tervezettnél 7 km–mel, hogy a hamarabbi busszal tudjunk menni.)
Eldöntöttem, így teszek, szállás ügyben improvizálok (Majd ha odaérünk, akkor aggódjunk) visszaalszom.
Reggel szokásos 6–kor ébresztő, kelés, egyész jól összeszedtük Magunkat a tegnapi nap után, indulás 7:06–kor.
Indulás után felhívom a szállásadót, elmondom a gondom, hogy nem ott szeretnék megszállni, megérti (érdekes).
Zsigárdmajorig sóderen, kényelmesen, fúj a szél, valami tök király érzés.(Reméljük, ma nem lesz olyan meleg.)
Palinra beérve aszfalt, pecsételés, majd földúton emelkedünk.
Förhénchegyre felérve újra aszfalt, a présházak között vezet az út.
Csinos.
Erdőre váltunk egész szépen, majd a végén Tukora–tetőig aszfalt.
Egy jobbossal földút Nagybakónakig, a kerekes–kútnál vízvétel, pihenés.
Tovább földúton emelkedve, erdős rész lejtővel, alján dzsindzsa, majd az emelkedés egy vájatban igazi küzdelem.
Felérünk, a kulcsosházhoz 400 méter letérő a pecsétért, szembesülök, milyen lett volna a mai szállásom.
Háát.
Jó ötlet volt az áttervezés. (Romos épület, néhány ablak kitörve, víz, villany nincs, ja és ezért kértek volna 6000 Ft–ot).
Most már értem a szállásadó megértését.
Azért megreggelizünk, majd még 7 km Zalakaros.
Lejtünk erdei szekérúton Zalaújlak határáig, majd egy pihenő után szinte síkon beérünk a kilátóhoz.
Ismét pihi, pecsét, fel a kilátóba Bubu nélkül (tériszonyos), “kötelező fényképek megvannak, távolban, homályosan a Badacsony látszik”, irány a falu.
A cukrászdánál megállás, kutyabarát, van egy másik eb is, egész jól kijönnek Herceggel.
Na, akkor, keressünk szállást, boltot, ATM–et, szépen sorba sikerül.
Igaz, hogy több, mint 32 km–t mentünk ma, de mégse volt olyan megterhelő, mint tegnap a 27, tuti a meleg hiánya miatt.
A szálláson a hölgy felajánlja, hogy kimossa a koszos ruhákat, holnap Marcaliban ennyivel többet tudok nézelődni.
Éjjelre viharokat jósol, örülök, hogy nem Öröm–hegyen a kulcsosházban pihenünk.
A tegnapihoz képest sokkal kevésvé volt megterhelő a mai nap, de azért jól fog esni a korai fekvés.