Tegnap este nem annyira sikerült lefeküdni időben, (majdnem 10–kor), nem is tudtam jól aludni (rövid volt az ágy), reggel óracsörgés előtt felkelek.
Mivel már nincs P.C, ezért 3 az 1–ben, ettől is felébredek.
A szállás és a mosdó, konyha nem egy helyen van a kempingben, ezért este még összeszedtem a dolgokat a szobába, hogy reggel csak pakolni kelljen, de jött 3 srác még lefekvés előtt majdnem sötétben (Azt hittem, ott fognak megszállni, de nem), nekiálltak frizbizni Hercivel, a játék begyűjtése elmaradt.
Hát reggel volt is frász, hol van a “cumija”, jó tíz perc keresés után megtaláljuk.
A haverok elleni védekezés olyan, mintha szúnyogriasztó spray–ben megfürödtem volna. :)
Nem is akartak reggelizni a kis rohadékok.
A keresés miatt indulás 7:20–kor, Zalalövőről vissza a Kékre, majdnem 3 km.
Nagyfernekágig emelkedős rész, majd a falu után szép erdő.
Én kis csacsi, azt hittem, ilyen lesz végig, HÁT NEM.
Jó 80 méteren keresztül embermagasságú (de szó szerint) dzsindzsa, átküzdjük Magunkat, néha Bubut se látom előttem 2 méterre, pedig Hozzám van kötve, de kiérünk.
Na, ez már tényleg gyönyörű.
3 méter széles sóderes út kilómétereken keresztül hullámvasút módjára, “száguldás van”.
Földútra váltunk, ami annyira már nem jó.
A fakitermelés miatt a munkagépek “nyomvájússá” alakították az utat, amiben megállt a víz, a következő rész szlogenje: “Az új értékrend fenntartása.”
Aszfaltra váltunk, beérünk Kustánszegre, mellettünk egy kisbolt nyitva, Bubu már elég rossz bőrben van, frissítünk.
A pecsétig emelkedő, majd a “nagyboltnál” reggeli. (Dél)
Szó szerint rosszul voltam.
Jöttünk majdnem 20 km–t kaja nélkül, már nem csak Herci miatt kell megállni hosszabb időre.
Alig bírok kajálni (nem kell), de leerőltetek két szendvicset, energia szeletet, csokit, banánt, megiszok fél liter üdítőt, mivel nem találtam közkutat,a boltban vett “mentes” vízzel lefürdetem Herceget és Magamat is.
Kezdek magamhoz térni, de hogy többet ilyet nem csinálok (éhgyomorra, kaja nélkül egy huszas), az tuti biztos.
Jó fél óra múlva indulás Kislengyel felé, lejtős rész, hamar ott vagyunk.
A pecsétnél összefutunk egy túrázó párossal, beszélgetünk, szólnak, a következő részen az ösvényen egy agresszív kutya rohangál, nekik is nekiment.
Oké, felkészülünk.
Megérte az ultrahangos kutyariasztó...
Tovább újra a munkagépek nyomait kerülgetjük, majd a slusszpoén, IGEN, újra combig érő csalán, a végén két agresszív dög nekünk akar jönni.
Minden dühöm levezetem a kutyariasztó nélkül, békén hagynak Minket.
Kiérve az aszfaltra egy kialakított pihenőnél megállunk és mivel a vizünk elfogyott Kislengyelben, csak szusszanás.
Emelkedős részen, legalább 5–ször megállva odaérünk a szállásra, a szállásadó “megrémült” a kinézetünktől.
Első Bubu, szarabbul néz ki, mint Én, majd frissítés Én is, utána “csacsogás” a nénivel.
Herci éledezik.
Elrendezünk mindent, a következő etap ellátmánya megérkezett, “sakkozok”, hogy lesz holnap kajám, merthogy se bolt, se semmi, megoldás megvan, de így nehezebb zsákot cipelek. (Rendeltem pizzát).
Rendbeteszem Bubut (kikefélem a szőrét és átmasszírozom), pizza megjön, már csak pihenés van.
A mai játék érdeklődés hiányában elmarad. (Csak fekszik a hideg kövön.)
Jöttem több, mint 27 km–t, iszonyatosan elfáradtam.
Már csak fürdés, vacsi, alvás.
Remélem ma jobban tudok aludni, mint tegnap.
