A mai blogbejegyzésem megírása után készülődtem a délutáni "edzésre", nézem az "okost", zivatar várható...
Sebaj, ezt is meg kellene tapasztalni, nem árt, ha mindenre is felkészül az ember.
Összeraktam a kutyát, a felszerelésem, indulás.
Már a kör vége felé tartottam, hallom az erdőben, elég közelről dörög az ég.
Oké, ilyen már volt a Zemplénben és a Mátrában, nem szokatlan dolog.
Kiértem egy tisztásra, nagyon sötét, csúnya felhők mindenfele, éppen annyi időm volt, hogy elővegyem az eső kabátot, felvettem a széldzsekire, újra elindultam be az erdőbe, leszakadt az ég.
Dörgött, villámlott és cseresznyenagyságú jég esett minimum 5 percen keresztül.
Szó szerint kifehéredett a táj.
Egy fiatal kempingezni készülő párral találkoztam, a sátorponyva alá bújtak a jég elől.
Szegény Bubu nem tudott sehova menekülni, megállni a villámok miatt nem tudtam az erdőben, így sajnos ki volt téve az elemeknek. (Nem is tetszett Neki)
Hazaérve minden cuccom csurom víz, most úgy néz ki a nappali, mintha nagymosást csináltunk volna, mindenfelé száradó ruhák, hátizsák, kutyacuccok.
Felvettem a fűtést, szegény Herci csak fekszik a radiátornál, ha megszárad, kikefélem a szőrét és átmasszírozom.
Ennyit bőven megérdemel.
Tapasztalatszerzésnek, élménynek jó volt, bár nem szívesen élnék át nyáron újra egy ilyet. 

Március 2.-án elkezdődött a felkészülésünk következő szakasza, most már súllyal szimuláljuk a nyári túrát.
Az első alkalommal konkrétan azt hittem, kiköpöm a tüdőm, de ahogy telnek a súllyal edzések napjai, egyre könnyebb, egyre jobban hozzászokik a szervezetem a terheléshez.

Egy példakép bejegyzésével elmélkedem.

'Holtpont'

"Edzéseim során kifejezetten törekszem arra, hogy holtpontokat éljek át.
A hétköznapokban és a túrák során azonban akaratlanul is átlendülünk olyan helyzeteken és állapotokon - mert bizony át kell lendülni, meg kell oldani - amiket váratlan nehézségek idéznek elő. Kihívásokkal teli életünkben oly sokszor lenne könnyebb egyszerűen elengedni dolgokat.
Feladni.
Ha viszont megingathatatlan hittel megyünk a magunknak megálmodott úton és időt, energiát nem sajnálva, fegyelmezetten dolgozunk céljaink megvalósításán, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy "történik". Megtörténik!
Itt van körülöttünk, bennünk, előttünk minden amire vágytunk.
Akkor pedig - még ha a munkának nincs is vége, sőt csak most kezdődik igazán! - illik egy pillanatra megállni, vagy legalábbis nagy igyekezetünkben, jártunkban-keltünkben körbenézni és észrevenni, megélni a pillanatot.
Azt, hogy minden nehézség ellenére itt vagyunk: eljutottunk idáig, ez már sikerült.
Vegyünk végre egy nagy levegőt.
A pici sikerek pedig adjanak erőt a folytatáshoz, a következő - még nagyobb - feladathoz, ami vár Ránk."
 

Bár már több, mint egy év eltelt, sokszor elgondolkodom azon, amit már a magaménak tudhatok, mégpedig a rengeteg tapasztalaton, amit szereztem.

Mit tanultam a 73 nap alatt:

• a 7 esős napból,
• a 2 hőségriadóból ami több napon keresztül tartott,
• az 5 kutyatámadásból (szerencsére nem lett komolyabb következménye -mire nem jó a túrabot-),
• hogy mennyit kell(ene) ennem, hogy ne fogyjak 11,5 kg-t,
• hogy MINDEN NAP szükséges banánt fogyasztani,
• hogy ha éhes az ember (és a boltban nincs más), még a mogyorós pufi, konzerv lencsefőzelékkel is finom lehet (Tömörd)
• hogy készétel konzerv vásárlása esetén mindig nézzük meg a lejárati dátumot függetlenül attól, hogy ezek akár évekig is elállnak (Aggtelek)
• hogyan osszak be 8 dl vizet 20+ km-re
• hogy a hintőpor és a papucs kötelező túrafelszerelés

Megtapasztaltam, milyen amikor abszolút kimozdulunk a komfort zónánkból (Sirok-Kékestető szakadó esőben).Rájöttem, hogy sokkal előnyösebb, ha túrabakancs helyett terepfutó cipőben megyek, hogy a ponchó helyett be kell szerezzek egy esőkabátot, de az se utolsó szempont, hogy a hátizsákom sokkal könnyebb lesz egy idő után, ha a papír alapú turistakalauzból a már nem szükséges lapokat kitépem (Tudom, nagyon sok ember szerint ez "szentségtörés", valamint sokakban felmerül a kérdés, miért nem veszek kisebb, könnyebb térképet. A válasz nagyon egyszerű, ezekben a turistakalauzokban vannak azok az információk, amik segítenek a látnivalókkal kapcsolatban és ebben a kis könyvben van a térkép is.)
Szúnyogriasztó spray helyett szúnyogriasztó karkötőt viszek, előre megnézem, hol található állatorvos a közelben, ha esetleg szükség lenne rá (ugyebár tavaly Felsőtoldon kellett).
Ja igen és mit kell tennem, hogy a hátizsák ne úgy nézzen ki, mint egy "karácsonyfa".
  
Idén februárban a párommal és Herceggel visszatértünk Vágáshutára, fantasztikus volt Adriennel (Mókustanya szállásadója) újra találkozni.
Tartottam már élménybeszámolóval egybekötött előadást, ahol segítettem egy kedves hölgynek pusztán azzal, hogy tanácsot adtam. 
Készítettek velem egy 4 oldalas újságcikket a helyi újságban.
Vezettem zarándoklatot a Zsámbéki Pünkösdi Fesztivál programsorozat keretében (felkértek, hogy jövőre is segítsek).
Minden héten legalább egyszer (időbeosztástól függően akár két-három alkalommal is) túrázunk Herceggel minimum 10-12 km-t "szintentartás miatt"

Összefoglalva: Csak pozitívum...

Már tavaly beszereztem, így hát kezdhetjük.

Hát akkor hajrá...

Már 2021-ben, mikor végigjártuk az Országos Kéktúrát, érett bennem az elhatározás, hogy Nekünk van még elvégzendő feladatunk Herceggel, muszáj megismernünk az ország többi, távolabbi részeit is gyalogosan.
Mi lehetett volna kézenfekvőbb, mint a KÖR következő része.
Ezért újra az ösvényre lépünk.

Végigjárjuk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát szintén egyben, szintén ketten Velem községből indulva.
(Igen, tudom, hogy Írott-kő a kezdőpont, de a Kéktúra emlékművet nem lehet kihagyni. :) )

A túra megkezdésének időpontja: 2023 augusztus 14.
Várható befejezés: 2023 szeptember 9.

A 27 nap, időnként pihenőnappal, napi átlag 20 km-t jelent, ami -a KÉK-ből kiindulva- vállalható.
Minden, a kalandhoz kapcsolódó eseményt ide fogok leírni. A távoli kezdés ismét alapos felkészülésre ad lehetőséget.

Ha esetleg nem követted a Kéktúra bejárásom -és kíváncsi vagy-, a következő linken eléred:

                                                           https://okt-herceggel.blog.hu/