Március 2.-án elkezdődött a felkészülésünk következő szakasza, most már súllyal szimuláljuk a nyári túrát.
Az első alkalommal konkrétan azt hittem, kiköpöm a tüdőm, de ahogy telnek a súllyal edzések napjai, egyre könnyebb, egyre jobban hozzászokik a szervezetem a terheléshez.

Egy példakép bejegyzésével elmélkedem.

'Holtpont'

"Edzéseim során kifejezetten törekszem arra, hogy holtpontokat éljek át.
A hétköznapokban és a túrák során azonban akaratlanul is átlendülünk olyan helyzeteken és állapotokon - mert bizony át kell lendülni, meg kell oldani - amiket váratlan nehézségek idéznek elő. Kihívásokkal teli életünkben oly sokszor lenne könnyebb egyszerűen elengedni dolgokat.
Feladni.
Ha viszont megingathatatlan hittel megyünk a magunknak megálmodott úton és időt, energiát nem sajnálva, fegyelmezetten dolgozunk céljaink megvalósításán, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy "történik". Megtörténik!
Itt van körülöttünk, bennünk, előttünk minden amire vágytunk.
Akkor pedig - még ha a munkának nincs is vége, sőt csak most kezdődik igazán! - illik egy pillanatra megállni, vagy legalábbis nagy igyekezetünkben, jártunkban-keltünkben körbenézni és észrevenni, megélni a pillanatot.
Azt, hogy minden nehézség ellenére itt vagyunk: eljutottunk idáig, ez már sikerült.
Vegyünk végre egy nagy levegőt.
A pici sikerek pedig adjanak erőt a folytatáshoz, a következő - még nagyobb - feladathoz, ami vár Ránk."