A mai blogbejegyzésem megírása után készülődtem a délutáni "edzésre", nézem az "okost", zivatar várható...
Sebaj, ezt is meg kellene tapasztalni, nem árt, ha mindenre is felkészül az ember.
Összeraktam a kutyát, a felszerelésem, indulás.
Már a kör vége felé tartottam, hallom az erdőben, elég közelről dörög az ég.
Oké, ilyen már volt a Zemplénben és a Mátrában, nem szokatlan dolog.
Kiértem egy tisztásra, nagyon sötét, csúnya felhők mindenfele, éppen annyi időm volt, hogy elővegyem az eső kabátot, felvettem a széldzsekire, újra elindultam be az erdőbe, leszakadt az ég.
Dörgött, villámlott és cseresznyenagyságú jég esett minimum 5 percen keresztül.
Szó szerint kifehéredett a táj.
Egy fiatal kempingezni készülő párral találkoztam, a sátorponyva alá bújtak a jég elől.
Szegény Bubu nem tudott sehova menekülni, megállni a villámok miatt nem tudtam az erdőben, így sajnos ki volt téve az elemeknek. (Nem is tetszett Neki)
Hazaérve minden cuccom csurom víz, most úgy néz ki a nappali, mintha nagymosást csináltunk volna, mindenfelé száradó ruhák, hátizsák, kutyacuccok.
Felvettem a fűtést, szegény Herci csak fekszik a radiátornál, ha megszárad, kikefélem a szőrét és átmasszírozom.
Ennyit bőven megérdemel.
Tapasztalatszerzésnek, élménynek jó volt, bár nem szívesen élnék át nyáron újra egy ilyet.