Este azt hittem, milyen korán elalszom, nem igazán sikerült.
Pörgött az agyam, tele voltam élményekkel,elég szaggatott volt az alvás.
Reggel 6–ra húztam az órát, hogy 7 után elindulhassunk a nagy meleg miatt.
3/4–ed hatkor meguntam a forgolódást, felkeltem, magamhoz tértem, kutya ellát, indulás 7 előtt nem sokkal.
Bozsokról kiérve mező, majd be az erdőbe, nagyon szép, ráadásul rengeteg gomba volt.
Elkezd keskenyedni az ösvény, majd combig érő gaz.
Bentebb az erdőben nagyon sokan gombásznak, némelyik Ránk köszön, mi vissza és jött a jól megszokott dzsindzsa 3–400 méteren keresztül (A tegnap esti cipőtakarítás elmaradt, most megoldódott, cserébe elszakadt a kamáslim elég szépen.).
Kiérve a mezőre reggelizünk, legalább fél óra pihi.
Indulás után az ösvényen, kb 200 méter hosszan 30 centis víz, a szélén épphogy, de ki lehet kerülni, elveszítjük a jelet.
Fél óra kóválygás után megvan csak azért, hogy a vizet felváltsa a mocsár, több, mint 1 km–en keresztül, közben annyi szúnyog, mint “ égen a csillag”. (Emlékeztetőül a 2 évvel ezelőttire)
Kiérve a mezőre megállunk itatni, észreveszem, valahol a dzsindzsában elhagytam az egyik kulacsom.
Érdekes lesz a maradék, picit több, mint 500 km.
Tovább, majd Szombathelyre érve egy buszmegálló árnyékában leülünk hűsölni.
Elmegy mellettünk egy biciklis, visszafordul, érdeklődik, “Minden oké?”.
Mondom, csak pihenünk, távozik. (Jólesett az emberi odafigyelés)
Jó 20 perc után irány a kilátó meredek lépcsője.
Tovább, a temető után irány az erdő, valami iszonyat.
Nem csodálkozom, hogy nem találkoztam turistával, Ők már biztos tudták, mennyi rohadék szúnyog van.
Próbáltam megállni itatni, esélytelen volt.
Ráadásul benézem a jelet, megint sikeresen eltévedtem, plusz 2 km.(Na b..ssza meg)
Végre beérünk a pecsételőponthoz, valószínűleg szarul nézhettünk ki, mert a büfés néni mindenben IS segíteni próbált.
Fürdés, fürdetés a csapnál, vízvétel, itatás, ivás (Nem csak vizet), több, mint 1 óra “kényszer–" pihenő.
Slusszpoén, a szállásunk még 3,5 km–re van.
Nincs mit tenni, haladni kell.
Odaérünk a szállásra, elfoglaljuk, mintha egy kolostorban (Ja, mert az) lennénk, de legalább nyugi van.
Átveszem a papucsot, kiderül van egy vízhólyagom, amit kezelni kell, de csak a bolt után.
Visszaérve mosás, vízhólyag lekezel, Herci megérkezik a frizbivel.
Mintha nem jöttünk volna több, mint 27 km–et.
Egész estig mezítláb közlekedek a szálláson papucs nélkül, hátha segít egy kicsit.
Nem vesződök a kajával, ma hamburger lesz a vacsi, rendeltem.
Holnap, remélem nem lesz ennyire bonyolult, de azért ismét korán szeretnék indulni.